Ugrás a fő tartalomra

精选博文

Hōtō-tészta

Japán folklór vol. 3 - Namazu - a földrengető harcsa

A japán mitológiai képzetek gyakorta okolják a fölrengéseket az óriási harcsa Namazu (鯰) alakjával. A japán folklórban található yōkai (妖怪) ergo természetfölötti szörnyek családjába tartozó óriásharcsához szerencsétlenséget és katasztrófákat társítottak, miképpen mozgásával az egész világot képes romokba dönteni.
Az ukiyo-e (浮世絵) alműfaja a namazu-e (鯰絵) harcsát ábrázoló fametszetei, az alábbin a harcsa kettéosztja a képet fent a vagyonos kereskedők, míg lent a földrengésben nincstelenné vált tömegekre. A földrengés mérlege a javak lehetséges re-disztribúciója, miszerint 'a kozmikus béke' visszaállításának érdekében a vagyonosak kötelesek megosztani bőségüket a rászorulóknak.
A randalírozó óriásharcsát egyedül Takemikazuchi (建御雷) vagy a tiszteletére épített szentély nevéből adódóan Kashima-no-ten-no-Ōkami (香島の天の大神), a villám és kard istene képes csak megfékezni, aki egy Toldi Miklós-szerű figurával egy jókora kővel (要石) mozgásképtelenné teszi az emberiesség elleni bűnök elkövetésének alapos gyanújával vádolt Namazut. Mindazáltal az istenek is elfáradhatnak, elég ha egy kicsit elbóbiskol Takemikazuchi, az óriásharcsa máris ugrik, a világ pedig ismét földrengéstől szenved. 
Takemikazuchi a kaname-ishvel (要石) hatástalanítva Namazut adja tudtára a kisebb harcsáknak (melyek korábbi földrengéseket személyesítenek meg), hogy pusztításuk nem marad büntetlenül. A magyarázat szerint harcsa rossz magaviseletét azzal indokolja, hogy irigy a többi halfajtára, melyek sokkal népszerűbbek és a japán kulinária is nagyobb becsben tart.
Már a Tokugawa-sógunátus (1603-1868) korában is folyami entitás óriásharcsa képzete a természeti katasztrófákkal, főként árvizekkel és heves esőzésekkel hozták szóba. Viszont későbbi elgondolásokban ellentétben kezdetben a Namazu mintegy a veszély előrejelzőjeként figyelmeztette az embereket a várható katasztrófára, vagy épp maga előzte meg a természet pusztításait.
Ezen ábrázoláson a Namazu barátságos oldalát mutatják be, melynek során a harcsák segítenek az embereknek helyrehozni a földrengés okozta károkat. 
A földrengéseket gyakorta vélték istenségek, vagy természetfeletti kreatúrák mozgásának, amik lehettek ökrök, sárkányok, kígyók vagy halak. A sárkány egy nagyon ősi és erőteljes szimbólum volt Kínából érkezve, így kezdetben előszeretettel magyarázták a földrengéseket a sárkányok művével, a XVIII. századtól kezdődően viszont az óriásharcsa képzete fokozatosan kiszorította a sárkányt a japán emberek hiedelemvilágában. Mivel a sárkányt is gyakorta képzelték vízi entitásként, a harcsa alakja nem volt túl idegen tőle, így éles váltás sem volt. 
Az 1855-ből származó alkotáson a fölrengés-károsultak meglincselik Namazut.A lincselők között találhatók parasztok, ágyasok, a háttérben kézművesek jönnek segíteni - akik szert tesznek majd a város újjáépítéséből. Az Edo-korik földrengések emberáldozatok ezreit követelték, a katasztrófák a hagyomány szerint egybeestek a 'istentelen hónappal' - Kannazuki (神無月), mely időszak alatt Japán valamennyi istene egy titkos templomban gyűjt össze. Kihasználva, hogy az istenek nem figyelnek az emberiségre, a Namazu fellázadt és romba döntötte az emberek világát.
A XIX. században, az Edo-korszak utolsó katasztrofális, 1855-ös földrengését követően újfent némi fordulat következett be a Namazu megítélésben, és már nem  is annyira önkényes pusztítóként, de jobbára az emberi kapzsiság büntetéseként jelentkezett; s elterjedt a képzet, hogy a harcsa okozta pusztítás a javak egyenlő újraelosztására hivatott, ebben a szerepében a Namazu a Yonaoshi Daimyōjin (世直し大明神) 'a világ helyesbítésének istenenként' tetszelgett. 
A világ nagy megjavítójának filantróp szerepében Namazu harakirit követ el, áldozatával a hasából felszabaduló pénzzel és arannyal segít a rászorulókon. Ezek az ábrázolások talizmánként is szolgáltak, kik saját otthonaikban helyezték el, védelmet élveztek a földrengések ellen, s mintegy 10,000 évnyi jó szerencsét tárazhattak be. 
A klasszikus Namazu-e fametszetek (több, mint 300 létezik belőle manapság) főként az Edo-korszak nagy földrengéseire adott válaszokként tekinthetők, s a művészek megpróbálták megragadni a földrengésben lévő pozitívabb elemeket (a vagyon igazságos újraelosztása), ezáltal elősegítve a katasztrófákat követő közmorál javítását. A Namazu lehetett szatíra tárgya is, miszerint a semmirekellő, gyáva harcsa csak akkor mer pusztítani, mikor az istenek nem figyelnek rá, ami a kortárs arisztokrácia és az inkompetens közhivatalnokokra való utalás is volt egyben. 
Kashima és  Namazu kötélhúzása. A földrengés károsultjai Kashima isten mögött sorakoznak fel, míg a földrengésből hasznot húzók (építészek, tűzoltók, hírközlők) az óriásharcsa mögött.
Az 1855-ös földrengés a legenda szerint annak tudható be, hogy Kashima elhagyta őrhelyét, és Ebisu (恵比寿) istenségnek adta azt át, ki közben elalszik. A magyarázat szerint jobboldalt Kashima lóháton rohan vissza, míg balra Raijin (雷神) mennydörgés és vihar istene dobokat ürít (Ebisut felébresztendő?). Megfigyelhető továbbá az égből való pénzérmék potyogása, mely a javak újraelosztását szimbolizálja.
A szintén talizmánként szolgáló fametszeten Kashima az Edo-kori vöröslámpásnegyed -Yoshiwara - leányzóinak társaságában korholja meg harcsákat a földrengésekért. 
A legenda egyes változataiban az őrjöngő harcsát megfékező Kashima nem is követ, de kardot használt Namazu legyűréséhez, de más változatban más isten, példának okáért Kadori irányítja a harcsát egy óriás varázstökkel. 
Kashima karddal aprítja Namazut
Kadori pedig varázstökkel
Kadzusa-ya Iwazo 1842-es fametszetén pediglen a szintén misztikus Tanukik óriásira duzzadt heréjükkel verik agyon a harcsát. 
A japán szólásra való utalás, miszerint a legfélelmetesebb dolgok a földrengés, a mennydörgés, a tűz és az apa (地震·雷·火事·親父)
A földrengés elszenvedői a Namazu-család agyonverésére készülnek
Még több Namazu-e ábrázolásért klikk a Pink Tentacle blog posztjára.

Kapcsolódó bejegyzések: 


Japán csáperotika - 触手強姦



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

百度一下,你就知道!

A számítógépes nyelvészet blog kezdeményezése kapcsán született az alábbi poszt:

Bǎi​dù yī​xià, nǐ jiù zhī​dào! (百度一下,你就知道!) –vagyis „Baidu-zz egy kicsit, és máris megtudod!- szól a Baidu - Bǎidù (百度) - 2000 januárja óta jegyzett pekingi központú, vezető kínai keresőportál szlogenje. Az Alexa Internet, Inc., az internetes oldalak forgalmának megbecsülése és rangsorolása alapján 2011 júniusában összesítésben a Baidu 6. helyen végzett, ami nem meglepő – pusztán a kínai internetfelhasználók rohamosan növekvő számából adódóan sem, mely mára kalkulációk szerint a négyszázötvenmilliót is meghaladta. A Baidu Kína vezető internetes keresőmotorja, a Google kivonulását követően folyamatosan növekvő piaci részesedéssel rendelkezik, 2011. márciusi adatok szerint már 75,5%-os dominanciával.
Számos szolgáltatással bír, ezek közül a legfontosabb a kínai nyelvű keresőmotor, mely által weblapokra, képekre, videókra kereshetünk rá. Néhány adatot tekintve a Baidu 740 millió weboldal, 80 millió kép, és köz…

上网了没有?

Szakszemináriumi matéria, a kínai internetes nyelvhasználatból.

When the society changes, language as a sign that the society will also undergo transformation. The digital age in China is the beginning of computer-mediated communication, and recent dramatic social, economic, and political changes that have taken place in China should lead to a change in the Chinese language as well.
The computer-mediated communication (CMC) has become increasingly widespread throughout the world, thanks to the rapid development of the computer technology. In mainland China, since the Internet service started in 1994, it has been developing very quickly. As early as October 1997 there were around six hundred and twenty thousand Chinese netizens. And approximately thirty hundred thousand computers were connected with the Internet.
In January 2007 there were approximately 137 million netizens in mainland China. Around 59 million computers were connected with the Internet. And China had about 843 thousan…

A kínai írásjegyek

A kínai írás genezise igen mélyre nyúlik vissza, a világ egyik legrégebbi folyamatosan létező, és máig használt írása, a kialakulására vonatkozólag kevés forrás létezik, legenda viszont annál több. A Hadakozó Fejedelemségek korabeli művek - Xún​zǐ (荀子), Lǚ​shì​ Chūn​qiū (吕氏春秋) - szerint a kínai írásjegyek feltalálása Cāng​ Jié (仓颉) nevéhez fűzhető, ki a misztikus Sárga császár - Huáng​dì (黄帝) minisztere, és történésze is volt egyben, oly rendkívüli bölcsességgel, hogy még a félistenekkel és istenségekkel is megértette magát. Cāng​ Jié a Míng-kori (1367-1644) Táo Táoyí (陶宗仪) történeti művében - Shūshǐ huì​yào (书史会要) is megjelenik, miszerint Cāng​ Jié Huáng Jié (皇颉) adott névvel, s Hòugāng (候冈) családnévvel is ismert volt. Az ismert ábrázolások alapján négy szemmel rendelkezett, a felső kettő a nap és a hold váltakozását figyelte, míg az alsó kettővel a teknőspáncél, valamint a madártollak mintázatát is képes volt megkülönböztetni, az általa kifundált írást a leszármazottak régi írás…

Japán folklór vol. 7 - Baku, az álomfaló

A soron következő japán folklór epizód különös entitása, melyet megvizsgálunk nem más mint a baku (獏 / 貘), mely természetfölötti lény elsődleges tevékenysége az álmok, pontosabban a lidércálmok felfalása. A legenda szerint mikor az istenségek úgy nagyjából végeztek az állatok teremtésével, kimaradt némi massza, amiből összegyúrták a bakut, ami, nos, külsején is visszatükröződik. A korabeli ábrázolások alapján - igaz, erősen stilizáltan - bár némiképp emlékeztet a tapírra, a mai japán nyelvben pediglen baku kanjija (獏, kínaiban ) egyszerre vonatkozik az álomevő entitásra, illetve a tapír (Tapiridae) állatani elnevezése is. (És ezzel nincs egyedül, hisz gondoljunk csak a kirinre (麒麟), mely a mai japánban egyszerre jelent zsiráfot, valamint vonatkozik a kínai kiméra-szerű csodás patás állatra is, mely a közkedvelt sörünk címerén is szerepel.) Na de visszatérve a bakura, melynek alakja is a kínai folklórban gyökerezik, egyes nézetek szerint első említése a A hegyek és tengerek könyvében

サムライ言葉

"Szamuráj-go" (サムライ語), régies kifejezésformák a japánban, a tofugu blogról, némileg kiegészítve azt. 
ありがとう → かたじけない [忝い / 辱い] → köszönöm. Az írásjegyek megszégyenülést, sérelmet jelentenek, ezzel a terminussal korábban azt fejezték ki, hogy a rendkívüli előny miatt, amit kaptunk, szégyelljük magunkat, és meg vagyunk sértve, mivelhogy nem vagyunk méltóak a kapott jó cselekedetre (s elismerjük szégyenünket (恥  [はじ]) az on - 恩 (おん) kapása miatt. Ergo egy feudális harctéren a szamuráj, akit sértetlenül engedtek el a hatóságok, azt is mondhatta: かたじけない, ami kb. azt jelentette, hogy: "megszégyenültem, hogy elfogadom ezt az ont; nem helyénvaló, hogy ilyen megalázkodó helyzetbe kerüljek; sajnálom; alázatosan köszönöm". 
~でござる 「ある」「いる」 「です」の尊敬語 → aru, iru, desu tiszteleti formában/archaizáló formában 
mellékneveknél a しい végződés しゅう-ra változik régies formában, s csak a ございます forma követheti: 
楽しゅうございます → vidám 美しゅうございます → szép, gyönyörű 寂しゅうございます → magányos  悲しゅうございます → sz…

ギャル文字

Nagy érdeklődéssel szoktam követni a különböző kínai online neológusok alapvetően cukiságban fogant nyelvtorzításait, vagy nyelvújításait, ahogy tetszik. Persze nem pusztán a kínaiban működik a dolog, nem is kell messzire menni, a japán gyaru közösség is megalkotta a maga sajátos online nyelvezetét (gyaru-moji, ギャル文字, vagy viccesebb elnevezésben 下手文字 - "béna írásjegyek) , mely a Taiwanból eredeztethető marslakónyelv példáját követi: a fiatal városi lánykák a 2000-es évek elejétől kezdődően, majd valahol 2005-ben a népszerűsége tetőfokán egyes kana karakterek helyett azokhoz hasonló, de nem egyező írásjegyeket/különböző egyéb karaktereket/más ábécékből kölcsönzött betűket, etc. használtak előszeretettel gondolataik esetlegesen hosszú műkörömmel való levéséséhez; így kerülhet a megszokott hiragana/katakana karakterek helyére man'yōgana, kínaiírásjegyek, cirill betűk, stb. Pár példa: 

禾ム→ 私
ネ申 → 神
木木 → 林
才(よчoぅ → おはよう / ぉレ£∋ぅ⊇〃±〃レヽма£→ おはようございます→ jó reggelt
尓o ヶ 毛 ω → ポケモン →…

七夕节- 牛郎织女

Qī​xī​jié (七夕节), a "hetek éjjele" Kína (valamint Japán [Tanabata 七夕], Korea, Vietnam) legromantikusabb napja, mondhatni a "kelet-ázsiai Valentin nap"[olykor pusztán kínai Valentin napként nevezik, de mivel más kultúrákban is éppúgy fontos, kár lenne kisajátítani] a kínai kalendárium hetedik holdhónapjának hetedik napjára esik(mely idén augusztus 6-a), mikor az Altair és a Vega csillag a legmagasabban van az égen, melyhez egy több variánsban ismert szerelmi történet köthető:

történt, hogy a fiatal marhapásztor - Niú Láng (牛郎) szemet vetett a gyönyörűséges szövőlányra -Zhī Nǚ-re (织女), az Ég úrnőjének hetedik leányára, aki kiszökött a szúette Égből a Földre kikapcsolódás képen, és botor módon rögvest meg is házasodott Niú Láng-gal az Égi úrnő tudta, s beleegyezése nélkül. Hatalmas boldogságban, és meghitt harmóniában éltek, két gyerkőc is született, ám Xī Wáng Mŭ (西王母) ("Nyugati anyakirályné") rájött, hogy a tündérleány (és halhatatlan) Zhī Nǚ a halandó Niú…

A japán vonatokról

"Japánban a vonatok olyan elbaszottul fejlettek, hogy hangsebességgel közlekednek és androidok irányítják őket, soha a büdös életbe nem késnek. Optimusz fővezérben tótágast áll a genitális szerelem a japán csodát szemlélve: hejj de high-tech vagy bébi" - hallhatjuk a Blikk tudósítóját Tokióból. 
Köztudottan sok van, mi csodálatos, ezek egyike pediglen az a bizonyos japán vonat. Amiről bizonyára a fentebbi fantazmagóriáink vannak, s mi több furtonfurt visszaöklendezi magát a toposz, hogy a japán közlekedési miniszter lemond, ha egy percet késik a vonat, et cetera.

Nos, amire te gondolsz, az nagy valószínűséggel a shinkansen, ami valóban egy módfelett előrehaladott jószág, azonban a japán fővárosban élve a napi ingázásban aligha találkozni vele. Közlekedni vele pedig, még annyira se. A magam részéről két vonalat használok a mindennapi közlekedésben, a Den-en-toshit (田園都市線) s a Yamanotét (山の手線), így pusztán e kettőről van tapasztalatom, ám elöljáróban annyit, hogy felejtsük el…