Doufukuai

A sárkány esztendőjébe (龙年) lépünk ezúttal, a kínaiak nem mellesleg a sárkány leszármazottjainak tekintenek magukat (lóngde chuánrén, 龙的传人). Jóllehet Kínában a sárkány motívumának használata igen régre tekint vissza, a sárkányt mint a nép képviselőjét igazából csak a XX. század 70-es éveitől kezdve kezdték széles körben alkalmazni. A császárkorban a sárkány elsősorban az uralom szimbólumaként szolgált, már Yuan-dinasztia (1279-1368) idejétől szigorú szabályozások tiltották a közemberek számára a szimbólum használatát. Habár a Qing-dinasztia (1644-1912) kormánya használta a sárkányt az állami jelképek részeként a kínai zászlón, csak a korai Köztársasági korszakban kezdték el a sárkányt használni mint a kínai civilizáció jelképét. Akárhogy, a kínai holdújév apropóján előveszek pár sárkánnyal kapcsolatos mondást a kínai nyelvből, minthogy tesszük azt az állatövi jegyek esetében immáron sokadik alkalommal. Apropó hogy mit is jelentett a régi Kínában sárkányt látni, arról itt olvashatsz

Ha kapásból két kínai folyót kellene megnevezni valami vetélkedőn, talán beugrana a Cháng Jiāng (长江), ergo a Jangce , meg mondjuk a Huáng hé (黄河), szittyásan Huai ho, a Kék-folyó, ami  nem is kék . Amiről Kínában igazán ismert, vagy inkább hírhedt a Kék-folyó a történelem folyamán, azok a pusztító áradásai.  Azon a területen viszont, ahol a Nagy Kanális találkozott a Huái hé folyóval, egészen 1517-ig nem számított egy kiemelten árvízveszélyes térségnek. Ahogy arról azonban a Míng Shílù (明实录), a Míng-dinasztia igaz története című munka beszámol, 1517 július 7-én nem kevesebb mint kilenc sárkány ereszkedett N ánjīng (南京) városa fölé, sötétségbe borítva az eget. A sárkányok pedig elkezdték kiinni a vizet a Huái hé folyóból, óriási vízoszlopokban hömpölygött fölfelé a víz a behemót bestiák pofája. Egy hajót is magával sodort az égbe szökő vízörvény, de utasukat megkímélte az egyik sárkány és gond nélkül visszaengedte. Nem volt ilyen szerencsés azon hajók sorsa, melyet három évvel késő

Egy város személyes karakteréhez nagymértékben hozzájárul saját városi legendagyűjteménye is, nincs ez másképp Kína nagyvárosai esetében sem. A városi legendát kínaiul dū shì chuán qí-nek (都市传奇) szokták fordítani, s ezekből a legtöbbel érhető módon a legnagyobb kínai város, Shanghai rendelkezik. Ezek közül is az egyik legismertebb a Yán'ān úti felüljáró sárkányoszlopának legendája (延安路高架龙柱). A sárkányoszlop legendája az 1990-es évek végére megy vissza, Shanghai egyik legfontosabb felüljárójának, a Yán'āngāojiàlù (延安高架路) építkezési munkálatainak kezdetével. Az építkezés egy óriási projekt volt, ennek ellenére gördülékenyen haladtak a munkálatok, míg el nem érkeztek egy hatalmas kereszteződéshez a Chéng​dū útnál (成都路), mely két fontos útvonal összekapcsolásával alapvetően kívánták megváltoztatni a város közlekedési túlterheltségét (交通拥挤).  A felüljáró mérnökei egy fő tartópillért terveztek annak középső szekciójához, ám akármennyire is próbálkoztak, egyszerűen nem bír