Túrák Tōkyō körül - 高尾山

A Takao-hegy (高尾山 - Takaosan) az egyik legközelebbi túracélpont Tōkyō környékéről, melynek gyönyörű környezetében templomok is akadnak, s a városközpontból is csak egy órányi távra van vonattal. 
Az 599 méteres K2 junior csúcsra számos útvonalon keresztül juthatunk el, a Takaosanguchi (高尾山口) állomástól mintegy másfél órába telt, mire felhágtunk, közben számos finomságot zsákmányolhatunk az úton, példának okáért dangót - rizstészta gombóc -, a képen alább a mitarashi (御手洗団子) szójaszószos változatában.
A felfelé vezető úton szép időben jól látható Tōkyō is - ami ezen a hétvégén nem volt - helyette be kellett érnünk pár majommal, az itt található majompark kapcsán.
Az üveggolyót is a hátizsákba csúsztattam
Számos Jizō figyel az út menti vándorokra. 
Morózus tengu
A Yakuoin templomot (薬王院) 744-ben alapították, mely ráadásul annak a Gyōkinak (行基, 668–749) a nevéhez fűződik, aki a narai Daibutsu megépíttetésében is kulcsszerepet játszott. A történelem folyamán a templom az ezoterikus buddhizmus shugendō (修験道) aszketikus gyakorlatainak fontos helyszínévé vált. Manapság is itt tartják minden év márciusában a Saito Goma (柴燈護摩) szertartást, melynek során a yamabushi (山伏) hegyi szerzetesek a forró parázson catwalkoznak végig a betegség elleni védelem, s a családok megóvása érdekében fohászkodva.  
A templomban, illetve szerte a hegyen számos Tengu (天狗) szobrot találhatunk - aki az írásjegyeivel ellentétben nem sok rokonságot mutat a kínai égi kutyával - inkább afféle madárfejű yōkai (妖怪), természetfölötti entitás a japán mitológiában. A buddhizmus a tengut sokáig a háború hírnökének, törő-zúzó káoszbrigádbeli démonnak állította be, később azonban megszelídült a róluk alkotott kép, s a hegyek, erdők védelmező, ám továbbra is veszedelmes őrzőivé váltak. Érdekesség képen a tengut szintén az aszketikus shugendō irányzattal hozzák párhuzamba, általában a yamabushi szerzetesek öltözőkében szokták volt ábrázolni. 
Túránk során több alkalommal is lencsevégre kaphatjuk a Fujit, már amit enged megmutatni magából.
Zoom-zoom:
Még csak az őszi erdő transzformálódásának az elején járunk, várni kell még pár hetet az igazi őszi levelek (紅葉) megcsodálásával. 
A hegy tetején lévő turistacentrumban megérdeklődtük, milyen messzire van a Shiroyama (城山) hegyen átívelő ösvényen a Sagamiko-tó (相模湖), mire azt a választ kaptuk, hogy legalább három óra. A térképre nézve fejcsóválva jöttünk ki - ne akarjanak már átcseszni a palánkon, hisz egy köpésre van az egész - értettünk együtt Kayóval. 

Három óra múlva pedig megérkeztünk a Sagami-tóhoz:

Onnan pedig haza.


Szubjektív érdekességi faktor: 4/5

Megközelítés: 

Chuo-vonal, Shinjikutól a Takao megállóig/Keio vonalon a Takaosanguchi állomásig

Doufukuai-kalauz: klikk ide

Kapcsolódó bejegyzések:

Nikkō  - ne mondd, hogy kekkó, míg nem láttad Nikkót!

Kamakura - Daibutsu

Nara - Még nagyobb Daibutsu

Japán folklór - tanukitól a nekomatáig

Yamabushi - a japán hegyek aszkétái

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

ギャル文字

A Kék-folyó tényleg kék?

2017 top 15