Doufukuai

Én szeretem a yōkaiokat és a japán folklórt . Nemrég láttam egy plakát ot egy Yokai in the Arts of Japan nevű kiállításról az Edo-Tokyo Museumban , ahol mellesleg 2013 óta nem jártam , ergo jelen alkalomból okvetlen újfent el kellett zarándokolnom és szemrevételeznem a szóban forgó kiállítást! A nagyszabású kiállítás komplex képet kísérel meg alkotni a japán mitológia természetfölötti lényeinek a kezdetekből az Edo-korig (1603-1867) ábrázolásáról, Japán legkülönbözőbb múzeumaiból Fukuokától Tōkyōig, valamint magángyűjtemények darabjaiból több mint 120 kortárs mű került terítékre, méghozzá a lehető legtutibbakból.  A yōkai a szellemektől a démonokig, szörnyekig tulajdonképpen bármilyen általában emberekre ártalmas lény lehet. A japán festészetben a XII. században, a késői Heian korban (794 -1185, 平安時代) jelentek meg először e yōkaiok archetípusai. Ezeknek egyik legismertebb gyűjteménye az  Extermination of Evil (辟邪絵 Hekija-e/A gonosz elűzése) nevű m...

A jorōgumo gyűjtőnév alatt noha számos, a Nephila rendben tartozó pókot ért a köznyelv, a japán entomológusok specifikusan a Nephila Clavata nevű pókra vonatkoztatva használják (ez esetben katakanával irják ジョロウグモ).  Maga a kifejezés kapcsán tudni érdemes, hogy jorōgumo esetében az ún. jukujikun (熟字訓) olvasatról* van szó, mely során bizonyos összetételekben máshogy olvassák ki a kanjikat, mint ahogyan azt on'yomi avagy kun'yomi olvasatuk illetve hangalak sarkallná. Az eredetileg 絡新婦 kanjikkal leirt kifejezés - aminek szó szerinti forditása " körbefonó ifjú hitves " - jukujikun olvasatban 女郎蜘蛛 , azaz ribancpók  értelmet hordoz.  Minekutána a jorō (女郎) alatt Edo-kori prostituáltat, úgymint Yoshiwara leányait  értjük. Ergo nem véletlenül ezúttal is az Edo-korba (1603-1867) kell visszarepülnünk azért, hogy megérthessük ezen furcsa elnevezés mibenlétét.  A jorōgumo alatt ugyanis nem pusztán holmi filológia furfangról van szó, hanem egy japán folklórba...

Ha ismeretlen vizeken, furcsa hullámok közt hánykódva találod magad a hajódon, előfordulhat, hogy éppen az umibōzu (海坊主) ergo " tengeri szerzetes " figurájával találkozol a japán mitológia szerint. Folklór sorozat, 8. epizód következik.  Kuniyoshi :  Tokuso, a tengerész és a tengeri szörny című műve Az umibōzu, vagy más elnevezésekben umi boshiként (海法師) illetve umi nyudóként (海入道) ismert entitások (a boshi 法師 és nyudō 入道 egyaránt buddhista papra utal, az előbbi a "Buddha taninak mestere/tanítója, míg utóbbi "az Útra lépett" vagyis a szerzetesi hivatást megkezdő személy). Maga az elnevezés közvetlen kapcsolatban van a lény megjelenésével is, hiszen a kerekded formájú Umibōzu fejének alakja éppen egy borotvált fejű szerzetesével mutatott hasonlóságot. Bár ebben ki is merül a buddhizmushoz való kapcsolat (egyes nem megerősített nézetek szerint a umibōzu vízbe fulladt szerzetesek szelleme lehet, ám ez korántsem széles körben osztott nézet.  A legendá...

Hokkaidō távoli, zord, kietlen szeglete, 1915 decembere. A vadon peremén található Sankebetsu járás egy kis falvát, Rokusensawát (六線沢) véres halálesetek rázzák meg pár nap leforgása alatt, melyben számos család veszíti el szeretteit borzalmas körülmények között. Mi több, a mai napig Japán történetének legkegyetlenebb állattámadásaként tartják számon. Ez volt a Sankebetsu barnamedve-incidens (Sankebetsu higuma jiken, 三毛別羆事件), vagy más elnevezésekben Rokusensawa barnamedve-támadás (Rokusensawa yūgai jiken, 六線沢熊害事件), avagy Tomamae barnamedve-támadás (Tomamae higuma jiken, 苫前羆事件) esete*, 1915 december 9-15 között, a Taishō-korszak kezdetén, mely során egy hím Ezō barnamedve megtámadott több háztartást, hét embert megölt, és további hármat megsebesített. Az előzmények 背景 A helynév, Sankebetsu (三毛別) ainu kifejezésből származik ( Sanke-petsu , サンケ・ペツ), és valami olyasmit jelent hogy a lefelé áramló folyó . Először valamikor 1915 november közepének egy hajnalán egy Ezō barnamedve...

A Takao-hegy (高尾山 - Takaosan) az egyik legközelebbi túracélpont Tōkyō környékéről, melynek gyönyörű környezetében templomok is akadnak, s a városközpontból is csak egy órányi távra van vonattal.  Az 599 méteres K2 junior csúcsra számos útvonalon keresztül juthatunk el, a Takaosanguchi (高尾山口) állomástól mintegy másfél órába telt, mire felhágtunk, közben számos finomságot zsákmányolhatunk az úton, példának okáért dangót - rizstészta gombóc -, a képen alább a mitarashi (御手洗団子) szójaszószos változatában. A felfelé vezető úton szép időben jól látható Tōkyō is - ami ezen a hétvégén nem volt - helyette be kellett érnünk pár majommal , az itt található majompark kapcsán. Az üveggolyót is a hátizsákba csúsztattam Számos Jizō figyel az út menti vándorokra.  Morózus tengu A Yakuoin templomot (薬王院) 744-ben alapították, mely ráadásul annak a Gyōkinak (行基, 668–749) a nevéhez fűződik, aki a narai Daibutsu megépíttetésében is kulcsszerepet játszott...