Doufukuai

Top 15 , nyolcadik felvonás, mely során szokás szerint az idei kedvenc tizenöt fotóm egy bejegyzés Prokrusztész ágyába gyömöszölöm. Korábban a legnagyobb problémám éppen az volt, hogy sok-sok ezer, néha 10-15,000 fotóm közül macerás volt kiszortírozni a kedvenceimet, sokszor egész délutánjaim mentek el, mire végeztem az évadzáró bejegyzéssel. S lőn 2022, az első év, hogy vért izzadok, hogy összesen 15 fotót össze tudjak szedni, na nem a bőségből, épp ellenkezőleg, a képszegénység ordító ürességéből.  Pedig hát jól kezdődött az év, újév napján, hatsumode , azaz az év első szentélylátogatása alkalmával mindjárt sikerült pár kedves képet lőnöm. Az egyik legközelebbi szentélybe sétáltunk el a nagy hidegben, és olyan meghitt hangulata volt az egésznek, főleg, hogy kurva hideg volt és megváltásként éltük meg, hogy a tűzrakás közelébe kerültünk végre. Viszont itt kaptam el a jelentet, hogy egy család fiatal tagjai olvassák az omikujit , ergo 'szerencselottót', miszerint jószerencsére

Nagyjából három dolog jut eszünkbe, ha Japánra gondolunk: messze van, hi-tech és perverz . Én mindhárom feltevéssel hajlandó vagyok vitatkozni, bár a kilométereket Budapest és Tōkyō között valóban nehéz lesz kimagyaráznom.  Hi-tech : nos, a magam részéről egy Pest megyei faluból származom, ha azt vesszük összehasonlítási alapul, Tōkyō kétségkívül hi-tech, de Japán nem csak Tōkyōból áll. Másrészről néha igencsak groteszk nászban él ez a futurisztika az anakronisztikummal.  Perverz : kedves olvasó, Japán nem csak a pornóról szól, illetve nem pusztán e műfajból lehet érdemes tájékozódni a szigetországgal kapcsolatban, a magam részéről nem javallom.  Tiszta sor ergo Japán teljesen rendben van, köszönöm a figyelmet . Most pedig pedig következzék egy beszámoló a fallosz fesztiválról, melynek során termetes szent brokikat visznek körbe a város egyik szentélyéből a másikba, miközben söröznek és pénisz alakú nyalókákat szopogatnak . Rendben, ez a blogger tökéletesen meghülyült - nyugtázhatnók,

Az előző posztban pusztán egy sétány kapott bemutatást, ezúttal viszont egy valódi parkerdő, a Kawasaki várásához tartozó Higashitakane (東高根森林公園) reprezentációjában. Igen nagy kiterjedésű, egy-másfél órát simán igénybe vesz, mire körbejárjuk. Persze nem időre megy a dolog, mi több célszerűbb egy geostratégialiag ideális helyen némi behűtött sörrel és bentóval megspékelve élvezni a lágy szellők ringatását.  Szép zöld mindenütt 'Óvd a környezetet, ne bántsd az élőlényeket. De rákot azt foghatsz' - szól a figyelmeztetés 笑 A zarigani rákvadászat a park egyik kiemelten fontos tevékenysége gyermektől idősig egyaránt,  Azt Ent japánul エント, kínaiul 树人 Megközelítés: A Den-en toshi (田園都市線) vonal Mizonokuchi (溝の口) állomásnál, a déli kijáratnál lévő buszállomáson a 19-21-ig számozott buszok bármelyikén a Higashitake shinrinkoen (東高根森林公園) megállóig, a busz közvetlen a bejárat előtt áll meg. Doufukuai-kalauz : klikk ide .  A belépőt Isten fizesse

Kutakodtam egy kicsit, vajh van-e a közelben valami jóféle haikyo , melynek során találtam egy érdekesnek tűnő játéktermet , ami az egykori hong kong-i Kilenc sárkány városának  (九龍城), azaz Kowloon Walled City témájára épül, mely az 1970-es évekig a triádok által uralt terület volt, így a szerencsejáték, drogok és prostitúció fellegváraként tudták, mígnem 1994-ben az egészet eldózerolták. A helyenként némileg túlzó, hatásvadász elemek ellenére nagyon is realisztikus dizájnt kapott a hely - valami hasonló hangulata lehetett a szűkös, mocskos, napfényt szomjhúzó sikátoros városrésznek - melyben félkarú rablóktól a táncgépeken át billiárdig változatos formában kapcsolódhatunk ki, amennyiben ilyesmire vágyunk. Sőt, ha a játékterem része nem is hoz izgalomba, a környéken járva mindenképp megér egy misét.  A bejárat Enyhe Doom utóérzés Irizáló pénznyelők Hong Kong reinkarnáció nem lenne teljes efféle rozsdás neon-lámpák nélkül Ez a pacsinkó kemény parának tűnik