Ugrás a fő tartalomra

精选博文

Hōtō-tészta

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 8 - A 731-es alakulat nyomában

A Tōkyō sötét múltja sorozatban esett már szó különböző Edo-kori vidámságokról, évszázadokkal ezelőtti borzalmakkal azonban vélhetően nehezebb együttérezni, mint a közelmúlt kegyetlenségeivel. A sorozat ezen következő epizódjában a XX. századba tekintünk vissza, azon belül is a 731-es alakulat (731 部隊), illetve az azokhoz köthető emlékekhez.
Mindenekelőtt ildomos belőlni a kontextust: második világháború, azon belül is második sino-japán háborúban (1937–1945) járunk. Kina észak-keleti területei - nevezetesen Mandzsúria - japán fennhatóság alatt. A tartomány fővárosa, Harbin (哈尔滨), s annak Pinfang kerülete (平房区) adott helyet a 731-es alakulat működésének, melyen keresztül a japán háborús bűnök legsötétebb bugyraiba nyerhetünk némi betekintést.
A Japán birodalmi hadsereg hivatalosan Járványmegelőzési és Víztisztító Osztályának (関東軍防疫給水部本部) nevezett alakulatát a Kenpentai (憲兵隊), a voltaképpeni titkosrendőrség irányitása alatt hozták létre, ám az hamarosan az Északkelet-Kinában és Oroszországban tevékenykedő Kvantung-hadsereg (関東軍) sebész-ezredesének, Shirō Ishii (石井 四郎) kezelésébe került. A szervezet 1941-ben vette fel a 731-es alakulat (満州第731部隊) nevét.
Shirō Ishii
Ishii már az egyetemei évei alatt is pusztán hobbiból tenyésztett baktériumokat, majd mintegy két éves európai tanulmányútja (érdekességképpen Magyarországon is járt) többek között a biológia és vegyi fegyverekről szóló ismereteinek bővitéséről szólt a japán hadügyminisztérium támogatásával. A japán császári expanziós törekvések a térség dominanciájának érdekében háborúra készültek, s úgy hirlett, hogy a nem túl messzi szovjeteknek volt egy ütőkártyája, ami Japánnak akkor még nem: a biológiai fegyverek. Az Ázsia feletti uralom átvételéhez pediglen a japán vezérkar úgy vélte, elkerülhetetlen az efféle arzenál saját fejlesztése.

S jóllehet az 1925-ös genfi jegyzőkönyv tiltásba vette a biológiai és vegyi fegyvereket, Ishii is meggyőződéssel vélte, hogy ezen módszerek alkalmazásával háborút nyerhet Japán. 1931-ben megkezdődött a japán agresszió Mandzsúriában, majd kisvártatva 1932-ben Ishii megkezdte a titkos biológiai fegyverfejlesztőközpontot a hirhedt Zhongma erődben (中马城). A japán katonai vezérkar megvetéssel bizonyult a kinaiakkal szemben, alacsonyabb rangú emberi életformának tekintették őket, akikkel bármit megtehetnek. Olyan aberrált dolgokat is, amiket a saját országukban nem tudtak megtenni.  Ezért sem estek semmilyen korlátozás alá a Kinában végzett emberkisérletek. Másrészről pedig, a polgárháborús megosztottságban lévő, illetve az ország északkeleti részein durva japán okkupáció alatt álló ország embertömegei folyamatos elletást biztositottak ezen kisérletekhez. Ha kifogytak a tesztalanyokból, a Kenpentai egyszerűen kiment Harbin utcáira és összefogdosott egy tucat kevéssé előnyös társadalmi helyzetben lévő kinait, akik aztán az intézet falai közt lelték halálukat.

A hivatalosan a japán katonák járványvédelméért végző kutatóintézet a valóságban éppen hogy a tömegpusztitó járványok terjesztésén munkálkodott. A Zhongma börtöntáborban közönséges bűnözőkön keresztül politikai foglyok, japán-ellenes felkelők kerültek, akiken Ishii bubópestist, fekete himlőt, kolerát, antraxot és egyéb kórokozókat tesztelt. Egyre több emberkisérletet végző katonai egységet hoztak létre, Ishii közel 10,000 alkalmazottból (kutatók, orvosok, ellátó személyzet) álló mini-birodalmat hozott létre.
A börtöntábort alkot foglyok többsége kinai volt, de kisebb részben oroszok, mongolok, koreaiak, illetve az elfogott szövetséges országokból származók is az áldozatok közé kerültek. Az emberkisérletek a fertőzéseken kivül kiterjedtek viviszekcióra (élveboncolás), kényszeritett abortuszra, szexuális úton terjedő betegségek terjedésének és hatásaian megfigyelésére. A borzalmas kisérletek palettáján kapott még a helyet a mesterségesen előidézett szivroham, fagyási sérülések illetve hiportemia, égési sérülések, sugárzás emberi testre gyakorolt hatásainak vizsgálatára. Történészek becslései mintegy 250,000 főre teszik csak a 731-es egység Pinfangi bázisának emberkisérleteiben elhunytak számát. 

A Japán Birodalmi Hadsereg a második világháború utolsó hónapjaiban a biológiai fegyverek bevetéséről döntött, az amerikai San Diego lett a célpont, ahol az Esti Sakura hadművelet (夜桜作戦) keretében 1945. szeptember 22-én vetette volna be pestissel fertőzött bolhákat tartalmazó bombákat, ám közbejött két atombomba és Japán végül 1945. szeptember 2-án kapitulált.

Érdekes módon a 731-es alakulat - köztük Ishiivel - amerikai közbenjárásra nem kerültek hadbiróság elé, és ennek megvolt az oka: miután a Szövetségesek a nürnbergi perben elővették a nácikat - többek között az embereken kisérletező orvosokat - az amcsi hirszerzés úgy vélte jobb lesz gyorsan szőnyeg alá söpörni a dolgot Tōkyōban. Elkerülendő, hogy a japánok emberkisérleteinek kutatási anyaga illetve eredményei szovjet kézre kerüljenek, az USA a MacArthur vezette tōkyō-i perben megalkudott: az információkért cserébe a programban részt vevő japán kutatók - vagy éppen maga Hirohito császár és köteléke, akik bizonyára szintén tudtak az emberkisérletekről - nem kerültek felelősségre vonás alá.

Elég hosszú bevezető volt, és joggal tehetnénk fel a kérdést: oké, de ennek mi köze Tōkyōhoz?
A régi katonai orvosi iskola (旧陸軍軍医学校) területe akkor...

Nos, a város közepében, Shinjuku negyedben pár perc sétára a Waseda megállótól, 1989. július 7-én, a ma Nemzeti Járványkutató Intézet (国立感染症研究所) területén végzett felújitási munkálatok során nagyszámú emberi csontokra bukkantak, aminek kivizsgálásához nem meglepően meglehetősen vonakodva kezdtek hozzá. A helyi önkormányzat (Ushigome, 牛込) tisztviselője háromszor kérvényezte levélben az Egészségügyi Minisztériumot a maradványok vizsgálat alá vételére, ám a minisztérium elutasitotta a kérvényt, miszerint a csontok mielőbbi elhamvasztása és nyugalomba helyezésére volna szükség...
És most...
Az akkori Shinjuku kerületi polgármester, Yamamoto Katsutada (山本 克忠) azonban elhatározta, hogy saját független nyomozásba kezd, a csontok vizsgálatával pediglen Sakura Hajime (佐倉朔) professzort, a Nemzeti Természettudományi Múzeum Antropológiai Osztályának (国立科学博物館人類研究部) vezetőjét bizta meg, végül 1991-ben készült el a jelentés (戸山人骨の鑑定報告書) - amit ezen a linken keresztül elérhetünk -  s a következők derülnek ki belőle:

1. A sirban talált egyéneket több, mint harminc-negyven éve, és kevesebb mint száz évvel ezelőtt temethették el

2. Noha pusztán 62 homlokcsontot (前頭骨) találtak, a csontok teljes száma alapján több mint 100 főre lehet következtetni az itt eltemetettek számát

3. 3:1 arányban vannak a férfi és női holttestek, gyermekcsontvázakat is azonositottak

4. A holttestek ázsiai, de nem japán eredetűek, köztük számos mongoloid tipusú

5. A csontokon súlyos sérülések nyomát azonositották, melyek emberi eszközök, 
úgymint fűrész, fúrok, kalapács okoztak. Koponya-műtétre utaló nyomokat is találtak.

6. A csontokon továbbá vágások, szúrások, golyó általi sérülés nyomai is észrevételezhetőek. A sirban felleltek teljesen összezúzott csontvázakat is. 

7. A csontok egy részét formalinban konzerválták illetve találtak kiszáritott csontokat is


Ezen a helyen ugyanis korábban egy katonai orvosi iskola működött (旧陸軍軍医学校跡地), melynek egyik része egy járványmegelőzési osztály volt (minden konteó nélkül elég érdekes egybeesés, hogy ma is járványkutató intézet működik itt...), ami pedig szoros kapcsolatban volt az előbbiekben bemutatott 731-es alakulattal. A csontvázak felfedezését követően számos kutató egyértelműen a japán háborús bűnökkel hozta egyértelmű párhuzamba a dolgot.

Shinjuku önkormányzata azonban hajthatlan volt, mindenáron el szerették volna hamvasztani a csontokat, hiszen a japán kormány ameddig csak lehetett, tagadta az emberkisérletek vádját. Ámde a csontok ügyének felderitésért összefogott civil csoportosulás, az (Emberi) Csontok Bizottsága (人骨の会) Keiichi Tsuneishivel (常石 敬一) az élen a legfelsőbb biróságra vitte az ügyet. A felsőbbiróság bár elsőfokon elutasitotta kérülmüket, az Egészségügyi Minisztériummal folytatott tárgyalások eredményeként végül a 2002-ben eltekintettek a csontvázak elhamvasztásáról, illetőleg egy szimbolikus siremlék felállitását rendelték el - nem mellékesen ekkor ismerte el a kormány hivatalosan is, hogy valóban emberkisérleteket végeztek a háború alatt.

Ennek ellenére az ügy nem sokadt haladt egészen 2006-ig, mikor is a létesitmény egy korábbi dolgozója, Toyo Ishii (石井とよ)nyugalmazott nővér mintegy 60 év hallgatás után bevallotta, hogy kollégiáival együtt egyébiránt 1945-ben a fegyverletételt követően hullákat, illetve testrészeket kellett elföldelniuk mielőtt a bevonolú amerikai csapatok rálelhettek volna az emberkisérletek bizonyitékaira. További öt évet kellett várni, hogy az addigra a területre épült objektumok közül elbontsanak néhányat és 2011-ben végre megkezdődtek a feltárások.

A Csontok Bizottsága Kinába utazott, hogy felvegye a kapcsolatot a 731-es alakulat áldozatainak egyesületével, és egy peticióval tértek vissza, hogy a japán kormány egy átható vizsgálat keretében nyomozza ki az elhunytak személyazonosságát DNS vizsgálatok útján- a Csontok Bizottságának kérvényében a csontvázakat vissza kell szállitatni szülőföldjükre végső nyugalmuk és a múlttal való szembenézés miatt. A kinai hozzátartozók később beperelték a japán kormányt és kompenzációt kértek, a japán Legfelsőbb Biróság azonban már lezártnak tekintette ezt a dolgot a második világháborút lezáró békerszerződések, valamint a korábban Kinával kötött megállapodásokkal járó kollektiv kártérités értelmében.

És noha számos tōkyō-i főpolgármester megigérte már, hogy lépéseket fognak tenni a csontvázak azonosságának kideritésében, mindeddig túl sokat nem haladt a dolog.

Alább megtekinhetünk egy dokumentumfilmet is a 731-es alakulatról:

Kapcsolódó olvasmányok: 


Kapcsolódó bejegyzések:

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol.1 - Masakado átka - a főt vesztett szellem átka a mai napig kísért

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 2 - Kozukappara, az Edó-kor nagy vesztőhelye
Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 3 - Jōkanji, a ribanctemető

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 4.- Suzugamori vesztőhelye

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 5. - Denma-chō börtöne

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 6 - Gyilkosságok a Tōkyō-ekinél

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 7 - Hitachi repülőgépgyár áramellátó állomása

Aokigahara - félelem és reszketés a Fujinál 

Urbex-sorozat - urbánus barangolások

Japán agresszió Mandzsúriában - némi háttérsztori

8341-es alakulat - Maó elit őrgárdája

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

百度一下,你就知道!

A számítógépes nyelvészet blog kezdeményezése kapcsán született az alábbi poszt:

Bǎi​dù yī​xià, nǐ jiù zhī​dào! (百度一下,你就知道!) –vagyis „Baidu-zz egy kicsit, és máris megtudod!- szól a Baidu - Bǎidù (百度) - 2000 januárja óta jegyzett pekingi központú, vezető kínai keresőportál szlogenje. Az Alexa Internet, Inc., az internetes oldalak forgalmának megbecsülése és rangsorolása alapján 2011 júniusában összesítésben a Baidu 6. helyen végzett, ami nem meglepő – pusztán a kínai internetfelhasználók rohamosan növekvő számából adódóan sem, mely mára kalkulációk szerint a négyszázötvenmilliót is meghaladta. A Baidu Kína vezető internetes keresőmotorja, a Google kivonulását követően folyamatosan növekvő piaci részesedéssel rendelkezik, 2011. márciusi adatok szerint már 75,5%-os dominanciával.
Számos szolgáltatással bír, ezek közül a legfontosabb a kínai nyelvű keresőmotor, mely által weblapokra, képekre, videókra kereshetünk rá. Néhány adatot tekintve a Baidu 740 millió weboldal, 80 millió kép, és köz…

上网了没有?

Szakszemináriumi matéria, a kínai internetes nyelvhasználatból.

When the society changes, language as a sign that the society will also undergo transformation. The digital age in China is the beginning of computer-mediated communication, and recent dramatic social, economic, and political changes that have taken place in China should lead to a change in the Chinese language as well.
The computer-mediated communication (CMC) has become increasingly widespread throughout the world, thanks to the rapid development of the computer technology. In mainland China, since the Internet service started in 1994, it has been developing very quickly. As early as October 1997 there were around six hundred and twenty thousand Chinese netizens. And approximately thirty hundred thousand computers were connected with the Internet.
In January 2007 there were approximately 137 million netizens in mainland China. Around 59 million computers were connected with the Internet. And China had about 843 thousan…

A kínai írásjegyek

A kínai írás genezise igen mélyre nyúlik vissza, a világ egyik legrégebbi folyamatosan létező, és máig használt írása, a kialakulására vonatkozólag kevés forrás létezik, legenda viszont annál több. A Hadakozó Fejedelemségek korabeli művek - Xún​zǐ (荀子), Lǚ​shì​ Chūn​qiū (吕氏春秋) - szerint a kínai írásjegyek feltalálása Cāng​ Jié (仓颉) nevéhez fűzhető, ki a misztikus Sárga császár - Huáng​dì (黄帝) minisztere, és történésze is volt egyben, oly rendkívüli bölcsességgel, hogy még a félistenekkel és istenségekkel is megértette magát. Cāng​ Jié a Míng-kori (1367-1644) Táo Táoyí (陶宗仪) történeti művében - Shūshǐ huì​yào (书史会要) is megjelenik, miszerint Cāng​ Jié Huáng Jié (皇颉) adott névvel, s Hòugāng (候冈) családnévvel is ismert volt. Az ismert ábrázolások alapján négy szemmel rendelkezett, a felső kettő a nap és a hold váltakozását figyelte, míg az alsó kettővel a teknőspáncél, valamint a madártollak mintázatát is képes volt megkülönböztetni, az általa kifundált írást a leszármazottak régi írás…

Japán folklór vol. 7 - Baku, az álomfaló

A soron következő japán folklór epizód különös entitása, melyet megvizsgálunk nem más mint a baku (獏 / 貘), mely természetfölötti lény elsődleges tevékenysége az álmok, pontosabban a lidércálmok felfalása. A legenda szerint mikor az istenségek úgy nagyjából végeztek az állatok teremtésével, kimaradt némi massza, amiből összegyúrták a bakut, ami, nos, külsején is visszatükröződik. A korabeli ábrázolások alapján - igaz, erősen stilizáltan - bár némiképp emlékeztet a tapírra, a mai japán nyelvben pediglen baku kanjija (獏, kínaiban ) egyszerre vonatkozik az álomevő entitásra, illetve a tapír (Tapiridae) állatani elnevezése is. (És ezzel nincs egyedül, hisz gondoljunk csak a kirinre (麒麟), mely a mai japánban egyszerre jelent zsiráfot, valamint vonatkozik a kínai kiméra-szerű csodás patás állatra is, mely a közkedvelt sörünk címerén is szerepel.) Na de visszatérve a bakura, melynek alakja is a kínai folklórban gyökerezik, egyes nézetek szerint első említése a A hegyek és tengerek könyvében

サムライ言葉

"Szamuráj-go" (サムライ語), régies kifejezésformák a japánban, a tofugu blogról, némileg kiegészítve azt. 
ありがとう → かたじけない [忝い / 辱い] → köszönöm. Az írásjegyek megszégyenülést, sérelmet jelentenek, ezzel a terminussal korábban azt fejezték ki, hogy a rendkívüli előny miatt, amit kaptunk, szégyelljük magunkat, és meg vagyunk sértve, mivelhogy nem vagyunk méltóak a kapott jó cselekedetre (s elismerjük szégyenünket (恥  [はじ]) az on - 恩 (おん) kapása miatt. Ergo egy feudális harctéren a szamuráj, akit sértetlenül engedtek el a hatóságok, azt is mondhatta: かたじけない, ami kb. azt jelentette, hogy: "megszégyenültem, hogy elfogadom ezt az ont; nem helyénvaló, hogy ilyen megalázkodó helyzetbe kerüljek; sajnálom; alázatosan köszönöm". 
~でござる 「ある」「いる」 「です」の尊敬語 → aru, iru, desu tiszteleti formában/archaizáló formában 
mellékneveknél a しい végződés しゅう-ra változik régies formában, s csak a ございます forma követheti: 
楽しゅうございます → vidám 美しゅうございます → szép, gyönyörű 寂しゅうございます → magányos  悲しゅうございます → sz…

ギャル文字

Nagy érdeklődéssel szoktam követni a különböző kínai online neológusok alapvetően cukiságban fogant nyelvtorzításait, vagy nyelvújításait, ahogy tetszik. Persze nem pusztán a kínaiban működik a dolog, nem is kell messzire menni, a japán gyaru közösség is megalkotta a maga sajátos online nyelvezetét (gyaru-moji, ギャル文字, vagy viccesebb elnevezésben 下手文字 - "béna írásjegyek) , mely a Taiwanból eredeztethető marslakónyelv példáját követi: a fiatal városi lánykák a 2000-es évek elejétől kezdődően, majd valahol 2005-ben a népszerűsége tetőfokán egyes kana karakterek helyett azokhoz hasonló, de nem egyező írásjegyeket/különböző egyéb karaktereket/más ábécékből kölcsönzött betűket, etc. használtak előszeretettel gondolataik esetlegesen hosszú műkörömmel való levéséséhez; így kerülhet a megszokott hiragana/katakana karakterek helyére man'yōgana, kínaiírásjegyek, cirill betűk, stb. Pár példa: 

禾ム→ 私
ネ申 → 神
木木 → 林
才(よчoぅ → おはよう / ぉレ£∋ぅ⊇〃±〃レヽма£→ おはようございます→ jó reggelt
尓o ヶ 毛 ω → ポケモン →…

七夕节- 牛郎织女

Qī​xī​jié (七夕节), a "hetek éjjele" Kína (valamint Japán [Tanabata 七夕], Korea, Vietnam) legromantikusabb napja, mondhatni a "kelet-ázsiai Valentin nap"[olykor pusztán kínai Valentin napként nevezik, de mivel más kultúrákban is éppúgy fontos, kár lenne kisajátítani] a kínai kalendárium hetedik holdhónapjának hetedik napjára esik(mely idén augusztus 6-a), mikor az Altair és a Vega csillag a legmagasabban van az égen, melyhez egy több variánsban ismert szerelmi történet köthető:

történt, hogy a fiatal marhapásztor - Niú Láng (牛郎) szemet vetett a gyönyörűséges szövőlányra -Zhī Nǚ-re (织女), az Ég úrnőjének hetedik leányára, aki kiszökött a szúette Égből a Földre kikapcsolódás képen, és botor módon rögvest meg is házasodott Niú Láng-gal az Égi úrnő tudta, s beleegyezése nélkül. Hatalmas boldogságban, és meghitt harmóniában éltek, két gyerkőc is született, ám Xī Wáng Mŭ (西王母) ("Nyugati anyakirályné") rájött, hogy a tündérleány (és halhatatlan) Zhī Nǚ a halandó Niú…

A japán vonatokról

"Japánban a vonatok olyan elbaszottul fejlettek, hogy hangsebességgel közlekednek és androidok irányítják őket, soha a büdös életbe nem késnek. Optimusz fővezérben tótágast áll a genitális szerelem a japán csodát szemlélve: hejj de high-tech vagy bébi" - hallhatjuk a Blikk tudósítóját Tokióból. 
Köztudottan sok van, mi csodálatos, ezek egyike pediglen az a bizonyos japán vonat. Amiről bizonyára a fentebbi fantazmagóriáink vannak, s mi több furtonfurt visszaöklendezi magát a toposz, hogy a japán közlekedési miniszter lemond, ha egy percet késik a vonat, et cetera.

Nos, amire te gondolsz, az nagy valószínűséggel a shinkansen, ami valóban egy módfelett előrehaladott jószág, azonban a japán fővárosban élve a napi ingázásban aligha találkozni vele. Közlekedni vele pedig, még annyira se. A magam részéről két vonalat használok a mindennapi közlekedésben, a Den-en-toshit (田園都市線) s a Yamanotét (山の手線), így pusztán e kettőről van tapasztalatom, ám elöljáróban annyit, hogy felejtsük el…