Urbex vol. 6 -商船会馆

Mai romvadászat célpontjául az egykori kereskedő hajók tanácsházát (商船会馆) választottuk ki a Huangpu-folyó (黄浦江) közelében, mely vészesen egyedül áll a körülötte lévő szarsivatag kellős közepén, a háttérben tótágaskodó 632 méteres Shanghai Tower tetejéről Szauron szeme szarik rá, mily pusztítás is ment végbe a város ezen részének régi épületei között. 

A tanácsházat eredetileg a Suiming (祟明) és a Nantongjisha (南通籍沙船业商行) elnevezésű folyami kereskedővállalatok helyi csoportjai használták, amik egyébiránt Shanghai első helyi céhei közé tartoztak. A korabeli kínai tengerpart-menti hajózást a Jangce-osztotta ketté, a folyam torkolatától északra eső területek az Északi-tenger (北洋), míg az attól délre esők a Déli-tenger (南洋) elnevezést kapták (innen ered a Qing-dinasztia északi (北洋水师) illetve déli flottájának (南洋水师) neve is). Shanghai e földrajzi határon helyezkedik bár el, a shanghai-i kereskedők hajók jobbára az Északi-tenger irányultságú kereskedelmet folytattak. 

Valaha így festett a mára megviselt épület...

E part menti vizeken szállítmányozó többárbocos hajók alacsony, széles hajófeneke lehetővé tette a sekély vizeken való hajózást; emellett ha partok menti iszapba ragadt is, akkor sem borult fel, ezért is nevezték ezeket a hajókat homoki hajóknak (沙船). Más vélemények szerint a Shanghai közelében lévő szigeteket utótagjában is gyakorta szerepelt a homok (pl.: 祟明沙, 川沙) és egyszerűen az ezek közt furikázó hajókat homoki hajókként nevezték. Körbefal és zárt kapuk miatt időközben találnunk kellett egy bejáratot az objektumba.

A Yuan-kortól (1279-1368) kezdve a kínai tengeri szállítmányozás igen nagy fejlődésnek indult, Anhui (安徽), Zhejiang (浙江), Fujian (福建), Guangdong (广东), Jiangsu (江苏) tartományok kereskedőházai céhekbe tömörültek, valamit kialakultak azok a kereskedelmi útvonalak, amin a japán kereskedőhajók is rendszeresen elérték Kínát. A Ming- (1368-1644), és Qing-dinasztiákban (1644-1911) bevezetett elzárkózási politikai részeként azonban, többek között a lázadók erejének leverésére, a kalózkodás  és csempészés megfékezésére  tengeri kereskedelem is tiltás alá került (海禁政策), igazából pedig csak a külkapcsolatok, illetve külkereskedelem leépítésére, valamint a halászat visszaesésére, s pont hogy a kalózkodás elharapózására volt jó ez az intézkedés. Minekutána, mivel e korlátozások súlyosan érintették a tengerparti hajózásra épülő céheket, akik az elveszett jövedelmük miatt előbb fegyverkereskedelembe, majd fegyveres rablásba, ergo kalózkodásba fogtak, ami kellőképpen hazavágta Shanghai kikötőjét is.  

A nagy hírnevű Kangxi (康熙) császár 61 éves uralkodásának szinte minden évében történt valami, a huszadikban például a Qing flotta inváziót indított Taiwan szigete ellen, és mellékesen teljesen kigyomlálták a tengeri partvonal-menti Qing-dinasztiát megdönteni készülő, rebellis erőket (反清势力). Két évvel később Kangxi lazított a Ming-dinasztia elejétől bevezetett több évszázados tengerjárási tilalmon, ami egyúttal a tengeri kereskedelem újraindulását, és a shanghai-i kikötő forgalmának, illetve az egykori tengeri kereskedőtársaságok ismételt felélénkülését eredményezte. A kereskedőházak az egyenlő versenyképességének és arányos profitelosztásának érdekében, alig harminc évre Kangxi intézkedéseit követően újfent céhet alapítottak, s annak pedig egy tanácsházat, ez lett a kereskedőhajók tanácsháza (商船会馆), azaz a képeken szereplő épület.

A Kangxi-éra 54. évében, 1715-ben emelt épület kifejezetten a homoki hajó-tulajdonosok tőkéjéből emeltetett, 20 mu (亩, = 13 330 négyzetméter) kiterjedésben. és a későbbi shanghai-i kereskedelmi kamara épületéhez hasonlóan szintén Tianhou(天后), vagy más elnevezésben Matsu (妈祖) tengeristennek szentelték. 

Az eredetileg pusztán e homoki hajósok érdekképviseletére létrehozott testület a korabeli Shanghai valamennyi kereskedelmi szakszervezet közül az egyik legjelentősebb volt, Daoguang (道光) császár regnálása alatt (1821-1850) már több mint 7000 forgalomban álló homoki hajó volt, a nagyobb kereskedőházak akár száz ilyen hajót is birtokolhattak, az akkori Shanghai leggazdagabb kereskedői pediglen e kereskedőházak tulajdonosai közül kerültek ki. 

1862-ben, két évtizeddel az utolsó ópiumháború után a Jiangnan (江南, a mai Jiangsu és Anhui tartomány déli, Jiangxi valamint Zhejiang északi része) régióba való bevonulások során erősen leamortizálták a kereskedőhajók tanácsépületének komplexumát. Néhány évre rá renoválták, ám Guangxu (光绪) császár uralkodása alatt 1890-ben egy heves szélvihar áldozatává vált. Guangxu viszont ebbe nem nyugodott bele, és végül annyit költött rá, hogy megint visszanyerte eredeti alakját. 

Az 1870-es évektől kezdve viszont a gőzhajók megjelenésével párhuzamosan a tengerparti kereskedelemről ismét visszatértek a belföldi kanálisokon kialakított kereskedelmi útvonalakra (漕运), melynek következtében a homoki hajósok tekintélyes hányadának működése ellehetetlenült; miként a gőzhajók (火轮) nem pusztán nagyobb mennyiségű árut, de sokkal gyorsabban is voltak képesek azt szállítani, így minden tekintetben költséghatékonyabbak ill. megbízhatóbbak voltak a homoki hajóknál. Ezáltal a kereskedőhajók tanácsa, s annak épülete is fokozatosan a feledés homályába veszett. 

Kissé ugorva az időben, a köztársaság korában, 1930-ban a kereskedelmi és ipari szakszervezeti törvény《工商同业公会法》értelmében a kereskedő hajók tanácsépületéből a homoki hajósok szakszervezetét hozták létre (沙船号业同业公会). 

ezúttal is gratulálunk a művédelemhez - bár legalább az egykori tanácsépület nem vált a markolók prédájává, már ez is pozitívumként hat

Mára a shanghai-i kormány pedig teljesen kipusztította az egész környéket a bemutatott épület utolsó maradványainak kivételével. Úgy tudtam a placc teljesen elhagyatott, ám az utóbbi pár évben szemlátomást új lakók költöztek bele, legalábbis erre utalt az udvaron talált ruhaszárító, illetve a főépületen lévő rejtélyes antennák, ergo pár fotó készítése után rövidesen távoztam is. Vajon az újdonsült lakók tudják-e, hogy Kangxi császár uralkodásának idején készült épületben élnek? 

Kapcsolódó bejegyzések:

Shanghai urbex

Koreai teknőchajó

Zheng He hajós expedíciója

Japán szerzetesek tripjei Kínában - hajóval