Kutyáknak és kínaiknak tilos - 狗与中国人不许入?

A régi Shanghai kapcsán sokaknak kapásból a "kínaiaknak és kutyáknak tilos a belépés" frázis jut eszébe, mely a Huangpu-park szabályzatai között szerepelt. Állítólag. Az ominózus rendelkezést feltüntető függőtábla mintegy jelképe lett az 1949 előtti nyugati gyarmatosítók agressziójának, a kollektív emlékezettől kezdve a nyugati és kínai historiográfiában is mély gyökeret vert, holott közvetlen bizonyíték a kínaiakat a kutyákkal azonos szintre degradáló rendelkezésre nincsen

Ami bizonyos, hogy az 1928 júniusát megelőző hatvan évben a kínaikat bizonnyal kitiltották a Nemzetközi Telephely (International Settlement) területén belül a Shanghai-i Helytartóság (Shanghai Municipal Council, SMC) kezelésében lévő parkokból. Az International Settlement viszont külföldi koncessziós területet volt: hogy mennyire széttagolt is volt az akkori Shanghai, arról korábban beszámoltunk már a Zöld Banda illetőleg a shanghai-i városfejlődés története kapcsán. A Nemzetközi telephely szigorúan elkülönült a kínai városrészektől, a kínaiaknak nem sok keresnivalójuk volt a nyugati koncessziókon belül, hiába is van szó kínai földön épült városról. 

Visszatérve a korabeli park-használati regulákra, a kutyák, labdajátékok, biciklik valamint a virágok szedése egyaránt tilosnak számítottak, mégis az állítólagos kutyák és kínaiak egy mondatban szereplő tiltása vált hírhedtté, ami jogosan lett volna végletekig inzultáló. A han kínaiak maguk is előszeretettel használták a kutyát, de általánosságban állatot jelölő gyököt 犭a Kína területén élő nem-han nemzetiségekre (lásd a zhuangokra 獞), a rohanó kutya (走狗) viszont egyértelműen degradáló politikai jelző volt az 1920-as években, ergo a kutya a kínaik nyelvhasználatában sem hangzott túlzottan pozitívan. De hogyan lettek a kutyák és a kínaiak a nyugatiak által összemosva? 

Először is vessünk egy pillantást a nyilvános parkok korabeli reguláira: 

A szóban forgó ominózus park ma Huangpu-parkként ismert, a Bund északi csücskében található. Kezdetben Public Garden-ként, majd Recreation Ground-ként hivatkoztak rá, majd a későbbiekben Bund Garden (外滩公园) néven vált elterjedtté mind az angol, mind a kínai nyelvben. Az angol konzulátus építtette, 1868-ban nyitotta meg kapuit a látogatók előtt. A park vízparti elhelyezkedése, valamint a később Nanjing Road-ként ismertté váló korzóhoz, illetve a lassacskán kiépülő felhőkarcolókhoz való közelsége ikonikus státuszúvá tette, mind a kínaik, mind a nyugatiak szemében a modern város szimbólumává vált. 

A parkot használó kínaiak illetlen viselkedésével kapcsolatos külföldiek panaszai már a park megnyitását követő első hónapban feljegyzésre kerültek. Így nem sokkal a nyitást követően 1881-ig a kínaiknak tilos volt a belépés, kivéve a "tisztelettudó és jól öltözött" kínaiak számára (főképp külföldiek szolgálói, dajkák külföldiek vagy a város szolgálatában álló kínai rendőrtisztek kíséretében). 1881 és 84'-között a helytartótanács megváltoztatta a korábbi rendelkezést, kínai polgárok is heti alkalommal igényelhettek belépést kíséretükkel együtt. 1889-ben viszont ismét szigorítottak a rendelkezéseken, a belépési igényekkel való visszaélés indítékával - egyszerűen túl gyakran folyamodtak a belépési kérelmekhez. 1890-ben az SMC külön parkot létesített a kínaiaknak a Suzhou-patak mentén, ez volt a Chinese Public Garden.

Visszatérve a külföldiek Public Garden-jéhez, illetve immáron a Recreation Ground-hoz, az 1894-es regula úgy fogalmaz: "kínaiak nem juthatnak belépési engedélyhez, kivéve  a különböző klubok szolgái, vagy azok tagjai".

Az 1903-as szabályzat 1-es és 5-ös pontjai:

1., Kutyával és biciklivel belépni tilos.
5., Kínaiak belépése tilos, kivéve a külföldiek kíséretében megjelenő szolgálóké.

Az 1913-as szabályzat viszont már azzal a ponttal nyit, hogy:

1., A park kizárólag a külföldi közösség számára van fenntartva.
2. Kutyával és biciklivel belépni tilos.

Az 1917-es szabályzatban némi módosítás ment végbe:

1., A park a külföldi közösség számára van fenntartva.
4., Kutyával és biciklivel belépni tilos.
Az 1917-es szabályzatok egészen 1928-ig érvényben voltak, miután nyilvánossá és szabadon látogathatóvá tették. A hivatalos feljegyzésekben tehát a kutyáknak és kínaiak belépni tilos frázis nem szerepelt, ennek ellenére a parkban elhelyezett, a szóban forgó tiltást hozó tábla állítólagos ténye gyorsan terjedni kezdett.   Már 1927-ben a tianjin-i székhelyű British Committee of Information egy röpiratot tett közzé, újra közzétéve az 1917-es szabályzat pontjait "egyszer és mindenkorra" véget vetve a kutyákat és kínaiakat egy szinten említő szabályzati ponttal kapcsolatos "aljas rágalomnak". Az utolsó kínai császár, Pu Yi mentora, Reginald Johnston is megjegyezte, hogy "ez olyan fajta rágalom, amit nagyon nehéz kiirtani, még a leghivatalosabb tagadások ellenére is életben marad".

A tábla első külföldi beszámolóban való említése Putnam Weale (B. L. Simpson) újságíró 1914-es novellájában szerepel: "There has just been a fierce controversy in the newspapers . . . over the notices put up in the public gardens here. Some fool in the municipality had signboards painted with - "Dogs and Chinese Not Admitted." Rather rough I call it. If I were one of them I should kill some foreign devil just to equalise matters." Az első nem-fiktív műként K. S. Latourette 1917-ben megjelent The Development of China alkotása említi a dolgot, John Espey emlékirataiban pedig különös figyelmet fordít a táblának, melynek említése nélkül "nem íródhat Shanghairól szóló mű". 

Kínai forrásokat tekintve az 1920-as évek elején elsőként a kínai kommunista párt karolta fel a témát, Guo Moruo ( 郭沫若) 1923-ban megjelent esszéjében számol be róla, hogy mind a kutyák, mind a kínaiak ki vannak tiltva a parkból, az ominózus tábláról viszont nem tesz említést. Néhány hónappal Guo esszéjét követően a kommunista oldalról Cai Hesen (蔡和森), míg a Guomindang részéről Sun Yat-sen (孫中山) emelte ki a témát. Cai 1923 novemberében megjelent cikke azt állítja, hogy a kutyákat a kínaiakkal egy szinten hozó tábla áll az immáron Bund Garden-né keresztelt park bejáratánál; míg Sun október 21-én, Guangzhouban elmondott beszédében tér a ki táblára, Sun szerint viszont pusztán korábban (从前) volt egy ilyen tábla a parkban. A kutyáknak és kínaiknak tilos kínai megfogalmazásában sincs konszenzus Cai és Sun között. Cai cikkében 华人与犬不得入内 (kínaiak és kutyák belépése nem engedélyezett) módon fogalmaz, míg Sun 狗与中国人不许入 (kutyák és kínaiak belépése tilos) változatban ültette át az angol mondatot. Egy további 1949 előtti forrás Fang Zhimin (方志敏), korai kommunista pártvezető 1935 júliusában, kivégzését megelőzőleg a börtönben írt "Szeretetre méltó Kína" (可爱的中国) műve, Fang állítása szerint saját maga látta a táblát, melyen a 华人与狗不准进园 (a kínaiak és kutyák parkba való belépése tilos) felirat szerepelt. Fang számára ez olyan trauma volt, melynek hatására még inkább radikálissá vált. A kommunista hatalom átvételt követően sem felejtődött el a téma, egy 1971-es, Shanghai történetét bemutató könyvben a Huangpu park végett hosszasan tárgyalják a kutyák és kínaiak belépése tilos esetét, kezdve azzal, hogy a Public Garden nevében a public (公) - közös/nyilvános abban a korban csak az amerikai és európai emberekre, nem pedig a kínaiakra vonatkozott.   

A városi legenda szélesebb tömegekhez való eljuttatásában legnagyobb részt talán a Bruce Lee 1973-as Jingwumen (精武门) - The Chinese Connection,  vagy magyarul a Tomboló ököl című, korabeli Shanghaiban játszódó filmje vállalt: a híres jelenet, vagy talán a film egészének fénypontjában, mikor a szikh rendőr megtiltja a Public Garden-be való belépést, Lee egy szakszerű rúgássál elpusztítja a gyűlölt Dogs and Chinese Not Admitted táblát.
A XX. század vége felé aztán újra elővették a sztorit,  1990-es évek közepétől számos kínai folyóiratban foglalkoztak a témával, ami nem volt véletlen: Shanghai fejlődése 1993-94-re rohamossá és rendkívül látványossá vált, Kína pedig minden eddiginél nyitottabbá vált a világra. A kínai történészek pedig ennek kapcsán elővették a kutyáknak és kínaiaknak tilos táblát, emlékeztetőül, hogy mi történt a kínaiakkal, mikor legutóbb megnyitották Kínát a külföldiek előtt. 1997-ben "100 évnyi megaláztatás" után Hong Kong visszakerült Kínához, majd jött az ópiumháborúk 150 éves évfordulója, a kormánypropaganda rászállt a nyugati gyarmatosítók bűneire, a kínaiakat kutyává degradáló tábla toposza pedig a Kínát megalázó nyugati imperializmus szimbólumává vált.

Jóllehet a nyolcvanas évektől kezdve a toposszal kapcsolatos kétkedések egyre nagyobb hangot kaptak. Kínai részről többek között Wu Guifang, Shanghai egyik vezető helytörténésze, amerikai oldalról Nicholas Clifford Kína-szakértő cáfolta bizonyítékok hiányában a városi legendát. Wu és Clifford egyaránt leszögezték, az igaz, hogy a SMC 1928 előtt a kínaiakat kirekesztő politikát folytatott; az viszont, hogy 1885-től kezdve parkban a kutyákat és kínaikat egy szinten kezelő, belépésüket tiltó tábla szerepelt volna 1928-ig, nem tekinthető valósnak. Bár ez vélhetőleg így is kevés vigaszt nyújthatott a korabeli kínai lakosok számára. 




Robert A. Bickers and Jeffrey N. Wasserstrom: Shanghai's "Dogs and Chinese Not
Admitted" Sign: Legend, History and Contemporary Symbol. The China Quarterly No. 142 (Jun., 1995), pp. 444-466

Megjegyzések

  1. Erről a tábláról én is Bruce Lee filmjéből szereztem tudomást :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na, hiába a KKP erőfeszítései 笑

      Törlés
    2. Én is ott hallottam először erről a tábláról.. és visszagondolván, igazán felemelő jelenet volt, amikor Bruce Lee lezúzta azt.

      Törlés
    3. Azért a kínaiak kitiltása a parkból ugyanakkor bizonyára nem volt a véletlen műve...

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

ギャル文字

A Kék-folyó tényleg kék?

2017 top 15