A Kék-folyó tényleg kék?

Az iskolai történelmi atlaszok előszeretettel hivatkoznak Kína két nagy folyamára, a Huang-hóra [Huáng​ Hé 黄河], mint a Sárga-folyóra, valamint a Jangcekiangra [Yángzijiāng, 扬子江], mint Kék-folyóra. A Huang-ho esetében az atlasz helytálló, de mi a helyzet a Jangcével? Milyen színű egyáltalán? 

Kínában több, mint 1500 folyó van, ezek közül a 6300 km hosszú Jangce, és az 5400 km hosszú Huang-ho a legnagyobb jelentőséggel bíró. A Huang-ho, vagyis a Sárga-folyó völgyét tekintik a kínai civilizáció bölcsőjének,  ahol az első kínai faluközösségek, majd államok megalakultak, s kiknek egyik fontos problémáját képezte az állandóan áradásokkal fenyegető (valójában nem csak fenyegető, hanem rendre ki is áradó, ami egyébiránt nagymértékben befolyásolja majd a kínai világszemléletet és gondolkodást arról, hogy minden változásban van, semmi sem állandó) szabályozása. Mivelhogy a Sárga-folyó nagy mennyiségű sárga löszt hoz magával Észak-Kína löszfennsíkjairól, ebből adódik elnevezése is. 

A Jangcekiang elnevezése azonban már önmagában problematikus. Ligeti Lajos munkáiban számos alakban találkozhatunk a folyó nevével: Csangcsiang [Cháng​ Jiāng, 长江], Jangce [Yángzi, 扬子], Jangce-kiang [Yángzijiāng, 扬子江], Ta-csiang [Dà Jiāng, 大江], a Vasárnapi újság 1854-1860 jelen példányában pediglen a Yangtsekiang [Yángzijiāng, 扬子江] átírás is előfordul. Az egyik problémára, a -kiang/-csiang végződésének különbözőségének magyarázata, hogy a -king [jīng, 京, 'főváros'] és a -kiang [jiāng, 江, 'folyam'] "archaizáló forma a földrajzi nevek között, pl.: A Peking, Nanking, Csunking városnevek [a magyaros átírás szerint Pejcsing, Nancsing, Csungcsing lenne, ami nota bene újfent pontatlan volna a pinyin átírásban használt Běi​jīng, 北京; Nán​jīng, 南京; Chóng​qìng, 重庆 helyett, minekutána a pinyinbeli j- (pl.: jīng) IPA kiejtésben [t͡ɕ], egyszerre ejtett c és ty, hehezet nélküli (aspirálatlan) ty-hang, csak a magyar tudományos átírás szereti k-/c-nek ejteni. Hasonlóképp a pinyin q- hangja (pl.: Chóng​qìng), a nemzetközi fonetikai ábécé átírásával [t͡ɕʰ], ami egy egyszerre ejtett c és ty lenne hehezetesen (aspiráltan) = tyh, ami a magyar tudományos átírásban 'k-/'c-nak szerepel, ami szintúgy nem tükrözi a pinyin kiejtését], a Jangce-kiang, Heilung-kiang [Hēi​lóng​jiāng, 黑龙江] folyónevek és a -kiang 'folyó' utótagú nevek (Jangcsecsiang, Heilungcsiang, - csiang helyett)".

Mindazáltal a Jangce hivatalos kínai elnevezése 'Csangcsiang' [az pontosan Cháng​ Jiāng, 长江, hosszú folyam], az egész folyót a kínaiak gyakorta csak Csiangnak [Jiāngnak, 'a folyó'], vagy Ta-csiangnak [azaz Dà Jiāngnak, 'a nagy folyó'] nevezik. Ugyanakkor, mivel egy 6300 km hosszú folyamról van szó, nem meglepő, hogy egyes szakaszainak is külön elnevezése van, ily mód a felső folyás egy szakaszát Csinsacsiangnak [Jīn​shā​jiāng 金沙江, 'aranyhomok-folyam'], míg az alsó, Nán​jīng alatti szakaszát Jangcénak [Yángzi, 扬子] illetik. A Jangce nevében őrzi az ősi fejedelemség emlékét, melynek fővárosa Jangcsou [azaz Yáng​zhōu 扬州] volt, így a folyó a 'Jang [Yáng] ország gyermeke' (Jang-ce/Yángzi, 扬子) nevet kapta.

Martino Martini olasz jezsuita 1654-ben azt írta a Jangcéről, hogy nevének jelentése: a Tenger fia. A tévedés oka vélhetően az, hogy a Jang-fejedelemséget jelölő írásjel [Yáng, 扬] kiejtése azonos a szintúgy jang olvasatú 'tenger, óceán' írásjegyével [yáng, 洋], Martini e kettőt keverhette össze az azonos hangzás miatt. (Kevésen múlott, hogy a mai iskolai atlaszokban nem a 'Tenger-fia-folyó' fordítás szerepel...)

Ergo a Jangce elnevezés sosem hivatkozott a teljes folyamra, tévesen csontosodott meg számos nyelven, így a magyarban is; csak az első európaiak vélték így, akik a tengerről érkezve először ugyebár a folyó torkolatával találkoztak, az ottaniak pedig azt mondták nekik, hogy Jangcénak hívják ezt a folyót. (Holott az ottaniak csak a teljes folyam egy szakaszára használták ezen illetést.) Minderre már a XVI.-XVII. században sor került, a korabeli jezsuitáknak, így Martino Martininek vagy éppen Matteo Riccinek, Louis Le Comtének köszönhetően, akik felváltva használták műveikben a Csiang és a Jangce elnevezést.

A Csang-csiang [Cháng​ Jiāng], mint Kék-folyó elnevezés pontatlansága Lóczy Lajos művében [A Khinai Birodalom természeti viszonyainak és országainak leírása. Budapest, 1886] is megjelenik: "a folyó torkolata folyamatosan változik, folyvást új homoszigetek keletkeznek, a meglévő homokzátonyok pedig elmosódnak. A franciáktól kapott »Kék folyó« név a Jangcze-kiang torkolatára csakugyan nem illik rá, mivel a tenger nemcsak a folyó torkolatában, hanem messze tőle szőkére van festve az iszaptól". A Jangce tehát nem éppen kék, de mondjuk sárga. Lóczy szerint a Kék-folyó elnevezés a franciáktól származik. Ez igaz is lehet, miképp a franciák igen gyakran használják a fleuve Bleu kifejezést a Jangcéra. Az olaszok is elvétve, de használják a Fiume Azzurro, a spanyolok pedig a Rio Azul névelakot, ám mindig a Jangce mellett, nem pedig annak helyettesítésére. A francia, olasz és spanyol lexikonok szerint a Kék-folyó elnevezést európai hajósok, vagy a már említett jezsuiták ragaszthatták rá a Jangcére, vagy szarkasztikusan (hiszen bárminek nevezhető, csak kéknek nem); vagy csak hogy egyszerűen megkülönböztethessék az ugyancsak sárga színű Huang-hótól. 

A történelmi atlaszokból talán éppen Lóczy könyvéből került be a Kék-folyó elnevezés, annyi azonban biztosra vehető, hogy a kínaiak soha nem hivatkoztak leghosszabb folyamukra Kék-folyóként; e kifejezés csak az újlatin nyelvekben, a XVII.-XVIII.-XIX. századi művek egy bizonyos részében szerepel önkényesen, a tudományos jellegű munkák igyekeznek elkerülni ennek használatát. A nemzetközi sinológiai irodalom is az esetek túlnyomó többségében a Jangce (vagy a Csang-csiang/Cháng​ Jiāng) elnevezést használja, de mint azt láthattuk, Jangce esetében is egy félreértésen alapulva. A Jangce név viszont Kínán kívül teljesen általánossá vált, így nem lenne túl sok értelme bármit is változtatni rajta. Ám a Kék-folyó illetésnek sem a magyarban, sem a nemzetközi használatban nincs semmi értelme, már csak azért sem, mert a Jangcéval ellentétben még a folyam kínai nevéhez sincsen semmi köze

Németh György: Karthágó és a só. Az ókortörténet babonái. Bp., 2002. 47-48.p.

Megjegyzések

  1. Jut eszembe, a Kara-féle mongol-magyar szótár szerint a Jangce mongol neve Хөх мөрөн (írott mongol: köke mörün ᠬᠦᠬᠡ ᠮᠦᠷᠦᠨ ),azaz "Kék Folyó".

    VálaszTörlés
  2. Hmm, ez erdekes, eszerint nem pusztan Europaban honosodott meg, kerdes a mongolba hogy kerult at kek-folyokent. Bar bizonyara szinten nyugati kutfobol, ha kinaibol semmikepp sem lehetett.

    VálaszTörlés
  3. Sajnos többet én sem tudok, de majd megkérdezem Olivért , ő szokott régi mongol és mandzsu szövegeket olvasni :)

    VálaszTörlés
  4. Olivér azt üzeni, hogy még sosem hallotta/olvasta és majd megkérdezi
    pár belső-mongi ismerősétől
    (ha már a folyóneveknél tartunk, a sárga-folyót qatun γool-nak, (kánné
    folyónak) nevezik

    és ezt a mai
    napig használják)

    VálaszTörlés
  5. Megnéztem a belső-mongol kiadású mongol-kínai szótáramban*, és abban is Kék folyó ᠬᠦᠬᠡ ᠮᠦᠷᠦᠨ a 長江 neve、viszont egy régebbi írásjegyszótár** a Kék folyón kívül az urtu mören ᠤᠷᠲᠤ ᠮᠦᠷᠡᠨ "Hosszú folyó" nevet is feltünteti.



    * 蒙汉词典 ᠮᠤᠩ᠌ᠭᠤᠯ ᠬᠢᠲᠠᠳ ᠲᠤᠯᠢ 内蒙古大学出版,2008年
    ** 汉蒙字典 ᠬᠢᠲᠠᠳ ᠮᠤᠩ᠌ᠭᠤᠯ ᠲᠤᠯᠢ 内蒙古人民出版社,1987年

    VálaszTörlés
  6. A Hosszú-folyó teljesen érthető; a Kék-folyó elnevezés pedig úgy tűnik véglegesen megcsontosodott a mongolban, ha a 2008-as kiadású szótárban is így szerepel.

    VálaszTörlés
  7. Tegnap e-maileztem erről szintén mongol szakot végzett druszámmal, aki felvetette, hogy itt talán égtájról lehet szó - ugye a kínaiban is az égtájakhoz egy-egy szín van rendelve (東方:青龍、北方:玄武、南方:朱雀、西方:白虎)...illetve elképzelhetőnek tartotta, hogy esetleg a mongolok egy tibeti elnevezést vettek át - viszont egyikünk sem tud tibetiül :)

    Egyelőre wiki 先生: tibetan names

    VálaszTörlés
  8. Arra is gondoltam - lehet, hogy f@szság - , hogy ez a Kék folyó elnevezés talán 青海省 tartomány (mongol neve:Xөх Hуур/ köke naγur ᠬᠦᠬᠡ ᠨᠠᠭᠤᠷ) nevéből eredhet....

    VálaszTörlés
  9. Érdekes felvetések! Megnéztem a Terjék féle tibeti-magyar szótáramat, abban nem szerepel erről semmi; letöltöttem egy tibet-angol szótár alkalmazást, de abban csak a འབྲི་ཆུ་ [Drichu] példát hozza, ami az a bizonyos "nőstényjak folyama" lenne. A Jangce egy másik szakaszának (illetve a forrásához közeli ágának) tibeti elnevezése, amit kínaiul 当曲-nek [Dāngqū] írnak át, az valóban "mocsaras folyót" jelöl: 长江源地区除沱沱河外,另一条大河名叫当曲,藏语中是沼泽河的意思

    Pedig ez a tibeti vonal alapjaiban véve logikusnak tűnne a mongol átvétel szempontjából, kérdés a tibetiben volt-e kék-folyó titulus a Jangcéra. De Qinghai mongol neve is jó tipp lehet! Végül is a 青 kéket is jelenthet. (Meg zöldet meg szürkét...)

    Mellesleg ahogy keresgéltem kínai oldalakon is, egy mondatban beleütköztem a kék-folyóba kínaiul: 蓝河

    "其中从黄河上游流域向南一直到蓝河(即长江。――译者注)"

    VálaszTörlés
  10. Hoppá! 蓝河! Ez vajon megtalálható régi kínai forrásokban is? Lehet, hogy majd megnézem a 中國基本古籍庫-ban.

    VálaszTörlés
  11. Igazából kétlem, hogy a Jangce jelentésében régebbi szövegekben is utalhatna rá, mindenesetre érdemes lenne megnézni! Egyelőre a fenti mondaton kívül nem találtam más szöveget, amiben előfordult volna.

    VálaszTörlés
  12. Találtam pl egy ilyet, igaz, ez 黄河 : ...在黄河西大雪山北源出索諾木達西嶺北流四十餘里拆東北一百餘里又合南來之密喇河北來之薩爾哈卜齊海阿爾昂諸水東流三十餘里入黄河呼藍河....

    (清 穆彰阿《(嘉慶)大清一統志》卷五百四十六  四部叢刊續編景舊鈔本)

    VálaszTörlés
  13. Na ez egyre zavarosabb :) Bár nem túl hosszú szakaszról van szó, a Huanghe kék-folyóként való azonosítása szerencsére nem került divatba :)

    VálaszTörlés
  14. Lehet, hogy írnunk kéne erről közösen egy cikket- mármint a Kék folyóról.
    De majd erről privátban értekezzünk:)

    VálaszTörlés
  15. Nagy segítség volt az írás, köszönöm. A hozzászólások legalább annyira érdekesek, mint a cikk!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

ギャル文字

A kínai írásjegyek