Ugrás a fő tartalomra

精选博文

Omotesandō illumináció

Marcona mongolok


Érdekes népek ezek a mongolok. Ha valakik a múltból táplálkoznak, akkor ők egyenesen zabálják múltjukat. Van is mit - tegyük hozzá, Temüzsdin azért nem egy hétköznapi forma volt, még a történelemben sem, nemhogy Mongóliában. Miről is van szó? Elsőként is a képről, balra. Belső-ázsiás előadásaim alatt hallottam már erről a szoborról, most pedig valahogy ráakadtam, és bevillant az emlék. Ez egy 40 méter magas, kilométerekről látható, ezüstlő Dzsingisz Kán szobor, melynek a ló farkában lévő lifttel lehet felmenni a belsejébe. Ez, mármint a nemzeti büszkeség eme nagyszabású reprezentatív megnyilvánulása nem jelent újdonságot mondjuk a jószomszéd Kína esetében, kik most szakdogatémám illusztris elvtársát, a nagy kormányost : 毛泽东 - ot, (vagy Mao Zedong-ot, ahogy tetszik) hozzák újra színre - vadi új frizkóval - szintúgy egy 30 méteres szobor formájában. Na de Kínának 4401 milliárd dolcsi a GDP-je, Mongóliának meg úgy 5 milliárd dollár, igaz, ebből azért még futhatja bőven ilyetén invesztíciókra. Ám egy honfiú keble nem a pénztől dagad, de a történelmi sikerek büszkeségétől. (Ha már a jelenben nincsenek...) Felszínesen ismerem a mongol törit, úgy nagyvonalakban, Dzsingisz kánnál kiemelkedőbb fazont azonban nem tudnék kihalászni. Ki is volt Dzsingisz? Elsőként is így 1206-ot követően hívhatták, míg nem választották minden mongolok kánjává, addig őt Temüdzsinként nevezték. Származását tekintve - a mongolok titkos története szerint - édesapja egy kékesszürke farkas volt, ki az Ég rendeltetéséből született. Édesanyja pedig egy rőt szarvasünő volt. ( E ponton megjegyezném, hogy az általában égi motívumokat viselő nőstény szarvaspatás állat valamennyi eurázsiai totemisztikus ősmonda velejárója - úgy mint a kizárólag sajátunknak tekintett eredetmondánknak, vagyis a csodaszarvas históriájának, mely különben a Kalevalától kezdve a Rámájanán át a 1001 nap kínai mesegyűjteményben, vagy éppen a perzsa Királyok könyvében, mint Rusztem egyik kalandja éppúgy megtalálható, mint a magyar folklórban.) No de történészi spekulációk alapján Temüdzsin valamikor 1167-környékén láthattam meg a napvilágot, mint egy bizonyos Jiszügej nevű borzsdig nembeli tag fia. A fatert hamar eltették láb alól a törzsbéli intrikák, a kis Temüdzsinnel azonban nem tudtak mit kezdeni, s az évek során olyan szövetséges-rendszerrel bástyázta körül magát, hogy onnantól már egy lépés volt a hegemónia. S pontosan ez volt sikerének titka is: minden győzelmét követően - a betagolt szövetségeseivel -megnövekedett erőkkel látogatott be ellenségei jurtájába, hogy némi kumisz mellett eldiskuráljanak velük, hogy Temüdzsin oltalma avagy a történelem szőnyege alá kerüljenek-e. A kurultaj (törzsi gyűlés) 1187-89 között valamikor nagykánná választotta, és 1202-ben megsemmisítő vereséget mért a tatárokra. Igen, a tatárokra. Olyan, hogy tatárjárás az életben nem volt. Olyan, hogy mongol invázió, olyan volt. (Valószínűleg azért terjedt el így tévesen a köztudatban, mert a megmaradt tatár csoportokat az egyesült mongol seregek legszopókább pozíciójába, elővédbe tolták, ami azt jelentette, hogy ők támadtak először, és őket is vágták le először egyszersmind. S talán őket láthatták így, bár ez csak találgatás, a lényeg, hogy elenyésző számban voltak tatárok a "tatárjárás" idején.) Aztán 1206-ban, mikor az összes mongol nemzetségek és törzsek kagánja is lett, akkor kapta a Dzsingisz kán nevet. (Neve vélhetően az óceán szóval állhat kapcsolatban. A Dalai Láma is kb. "tengernyi bölcsességet" jelent) E mozzanattal a 840-ben megszűnt ujgur birodalom óta első ízben lettek újra egyesítve egyetlen forma alatt. Ezzel megszűnt a nomádok törzsek permanens válsága - ami az élelem, a víz, a legelők hiányából fakad - és az az elképesztő energia, ami korábban az egymás elleni harcok képében nyelődött el, most egyesült, és egy kifelé irányuló - a letelepült földművelő kultúrák elleni - expanziós törekvésben öltött testet. Aztán jöttek sorra a szibériai erdőségek törzsei, majd a Tangut Birodalom, aztán Nyugati Xia ellen vonultak, de nem voltak felkészülve a kismalac téglaházára, vagyis Zhongxing (a mai Yinchuan) erődjére: a Sárga-folyó eltérítésével akarták elárasztani, ez azonban visszájára fordult és magukat árasztották el. Így kiegyeztek egy döntetlenben. Innentől kezdve, 1211-től már önként jöttek a különböző népcsoportok védelmi pénzt fizetni az új fönöknek, úgy mint az ujgurok vagy a karlukok. Jöhetett Észak-Kína bevétele, mely ekkor a dzsürcsi Jin-ek kezén volt, kik elfelejtettek tejelni, amiért a nagykán kissé megorrolt. Blokád alá vették Zhongdu-t, a fővárost, a Jin császár azonban aranyat, ezüstöt meg lovakat ajánlott a békéért cserébe, amit elfogadtak. A következő említésre méltó esemény a Hvárezmi Birodalommal kapcsolatos. Hvárezm Közép-Ázsia egy legendás oáziskultúrája volt, egészen az ún. otrari incidensig, 1218-ig, mikor is a meggondolatlan Mohamed sah véletlenül lemészárolta Dzsingisz egy ötszáz tagú kereskedőkaravánját, amire a válasz egy 150-200 ezer fős mongol sereg képében érkezett, és a föld színével tette egyenlővé a virágzó, gazdag Hváremet. Olyan szinten szétzúzták a helyet, hogy azóta nincs ott semmi. Ekkortól kezdtek elterjedni a mongol agressziókat követő hírhedt koponya-hegyek. Egyebek iránt nekünk is volt közünk a hvárezmi birodalomhoz: a mi kunjaink, azok a hvárezmi birodalom politikai elitjét alkották, aztán ahogy megszűnt a cég, eljöttek szerencsét próbálni a Kárpát-medencébe, ott meg már voltak ilyen magyarok, aztán akkor beolvadtak közéjük. És egyébként a hvárezmi ostromot követően indult útjára a mongol sereg az elmenekült Mohamed sah üldözésére, ám Dzsebe és Szübötej vezérek a Kaszpi-tenger partjától nem fordultak vissza, hanem mintegy húszezer harcossal tovább mentek nyugat felé, átkeltek a Kaukázuson, és leereszkedtek a dél-orosz sztyeppére, vagyis annak keleti részére, és ott egy bizonyos Kalka menti csatában legyőzték 1223-ban a nyolcvanezres kun-orosz sereget: itt köszöntek be Európának, csoki, megjöttünk. Jóllehet végigdúlták a Krímet, de ez inkább afféle információgyűjtő-felderítő akció volt, és Volgán átkelve visszaindultak Mongóliába. (A kelet-európai hadjárat már Dzsingisz legidősebb fiára, Jochi-ra hárult.) Ezt követően újfent atrocitások voltak ezekkel a galád Jin-ekkel, és a Nyugati Xia-val majd 1227-ben, a mongolok története szerint a disznó évében - Dzsingisz váratlanul meghalt. Ezzel úgy felidegesítették a mongolokat, hogy azok teljesen elpusztították a Nyugati Xia Birodalmat, nem is nagyon maradt fenn emlék e kultúráról. Dzsingisz örökségét Észak-Kína, Mandzsúria, Korea egy része, Afganisztán és Irán területe is magába foglalta. A birodalom nyugati határa a Kaszpi-tengernél húzódott, mag északon a Bajkál-tó felett volt a gyepű. Amennyiben jól tudom, ez hétszer akkora birodalom volt, mint Nagy Sándoré, és azért az sem volt valami szerény. Így mondhatni nem csoda, hogy ekkora tisztelettel adóznak neki még manapság is mongolok. Az egykori kán mára szinte istenné dicsőült: a képe mindenhol látható, és szinte mindent elneveztek róla, amit csak lehetett, iskolától vodkamárkáig. S ennek a kultusznak az erejét pedig mi sem fejezheti ki jobban, mint ez 40 méteres szobor.

Megjegyzések

  1. "Tangut Birodalom, aztán Nyugati Xia "

    A kettő nem ugyanaz volt?

    VálaszTörlés
  2. Valamiért úgy emlékeztem, hogy különböző volt, de most, hogy utánanéztem, neked van igazad, a tangutok alapították meg a Nyugati Xia birodalmat.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

百度一下,你就知道!

A számítógépes nyelvészet blog kezdeményezése kapcsán született az alábbi poszt:

Bǎi​dù yī​xià, nǐ jiù zhī​dào! (百度一下,你就知道!) –vagyis „Baidu-zz egy kicsit, és máris megtudod!- szól a Baidu - Bǎidù (百度) - 2000 januárja óta jegyzett pekingi központú, vezető kínai keresőportál szlogenje. Az Alexa Internet, Inc., az internetes oldalak forgalmának megbecsülése és rangsorolása alapján 2011 júniusában összesítésben a Baidu 6. helyen végzett, ami nem meglepő – pusztán a kínai internetfelhasználók rohamosan növekvő számából adódóan sem, mely mára kalkulációk szerint a négyszázötvenmilliót is meghaladta. A Baidu Kína vezető internetes keresőmotorja, a Google kivonulását követően folyamatosan növekvő piaci részesedéssel rendelkezik, 2011. márciusi adatok szerint már 75,5%-os dominanciával.
Számos szolgáltatással bír, ezek közül a legfontosabb a kínai nyelvű keresőmotor, mely által weblapokra, képekre, videókra kereshetünk rá. Néhány adatot tekintve a Baidu 740 millió weboldal, 80 millió kép, és köz…

A kínai írásjegyek

A kínai írás genezise igen mélyre nyúlik vissza, a világ egyik legrégebbi folyamatosan létező, és máig használt írása, a kialakulására vonatkozólag kevés forrás létezik, legenda viszont annál több. A Hadakozó Fejedelemségek korabeli művek - Xún​zǐ (荀子), Lǚ​shì​ Chūn​qiū (吕氏春秋) - szerint a kínai írásjegyek feltalálása Cāng​ Jié (仓颉) nevéhez fűzhető, ki a misztikus Sárga császár - Huáng​dì (黄帝) minisztere, és történésze is volt egyben, oly rendkívüli bölcsességgel, hogy még a félistenekkel és istenségekkel is megértette magát. Cāng​ Jié a Míng-kori (1367-1644) Táo Táoyí (陶宗仪) történeti művében - Shūshǐ huì​yào (书史会要) is megjelenik, miszerint Cāng​ Jié Huáng Jié (皇颉) adott névvel, s Hòugāng (候冈) családnévvel is ismert volt. Az ismert ábrázolások alapján négy szemmel rendelkezett, a felső kettő a nap és a hold váltakozását figyelte, míg az alsó kettővel a teknőspáncél, valamint a madártollak mintázatát is képes volt megkülönböztetni, az általa kifundált írást a leszármazottak régi írás…

上网了没有?

Szakszemináriumi matéria, a kínai internetes nyelvhasználatból.

When the society changes, language as a sign that the society will also undergo transformation. The digital age in China is the beginning of computer-mediated communication, and recent dramatic social, economic, and political changes that have taken place in China should lead to a change in the Chinese language as well.
The computer-mediated communication (CMC) has become increasingly widespread throughout the world, thanks to the rapid development of the computer technology. In mainland China, since the Internet service started in 1994, it has been developing very quickly. As early as October 1997 there were around six hundred and twenty thousand Chinese netizens. And approximately thirty hundred thousand computers were connected with the Internet.
In January 2007 there were approximately 137 million netizens in mainland China. Around 59 million computers were connected with the Internet. And China had about 843 thousan…

A japán vonatokról

"Japánban a vonatok olyan elbaszottul fejlettek, hogy hangsebességgel közlekednek és androidok irányítják őket, soha a büdös életbe nem késnek. Optimusz fővezérben tótágast áll a genitális szerelem a japán csodát szemlélve: hejj de high-tech vagy bébi" - hallhatjuk a Blikk tudósítóját Tokióból. 
Köztudottan sok van, mi csodálatos, ezek egyike pediglen az a bizonyos japán vonat. Amiről bizonyára a fentebbi fantazmagóriáink vannak, s mi több furtonfurt visszaöklendezi magát a toposz, hogy a japán közlekedési miniszter lemond, ha egy percet késik a vonat, et cetera.

Nos, amire te gondolsz, az nagy valószínűséggel a shinkansen, ami valóban egy módfelett előrehaladott jószág, azonban a japán fővárosban élve a napi ingázásban aligha találkozni vele. Közlekedni vele pedig, még annyira se. A magam részéről két vonalat használok a mindennapi közlekedésben, a Den-en-toshit (田園都市線) s a Yamanotét (山の手線), így pusztán e kettőről van tapasztalatom, ám elöljáróban annyit, hogy felejtsük el…

Japán kocsmológia vol. 1. - Yokochō sikátorok - Omoide Yokocho

A kínai kocsmológia tudományos blogsorozat után belekezdünk a japán kocsmológiába is, mely szintúgy hasonló komolysággal fogja végigjárni a témát itt Tōkyōban. Ma Shinjukuban jártam, akadt a zsebemben egy gopro ezért gondoltam végigjárok az Omoide Yokochón (思い出横丁) "emlékek sikátora'. a sorozat nyitányaként. Mi is az a yokocho?  A yokocho effektíve sikátor, szűk kis utcácska, mely egy totális más Tōkyōba vezethet el bennünket, mint amit a széles sugárutak és felhőkarcolók dicsfényében megszokhattunk. Az Omoide Yokocho - vagy a Shinjuku állomás nyugati kijáratánál található, az évtizedek számos tűzesetét és szerencsétlenségeit számos épület átvészelte, s valódi romkocsma labirintust találhatunk itt, melyekben yakitoritól a motsu-nabén át a soba tésztásig számos falatot szerezhetünk a sör és szaké mellé.   A nevezetes szűkös utcácskákat "pisás sikátorként" (ションベン横丁) is szokták volt emlegetni, mivelhogy az 1999-es tűzvész előtt nemigen voltak mosdók a kis krimókban. A …

Az agymosás kínai művészete

Az imént olvastam Robert B. Cialdini: Influence - The Psychology of Persuasion cimű könyvében egy érdekes fejezetet, melyben a következetesség elvéről van szó, azaz hogy milyen erősen tartunk ki döntéseink illetve elmondottjaink mellett. Pszichológia kutatások alapján ha az ember állást foglal egy bizonyos dologgal kapcsolatban - akkor ezen elv alapján - nagy valószinűséggel akkor is kitart mellette, ha bebizonyosodik a tévedése. Mindezt többek között egy érdekes kinai példával igazolja a szerző. A koreai háborúban (1950-1953) számos amerikai katona találta magát kinai fogolytáborokban. Az már a kezdetektől fogva világos volt, hogy a kommunista kinai vezetés gyökeresen eltérő mód kezeli a foglyokat, mint Észak-Koreai szövetségese, mely utóbbi szigorú megtorlások és büntetések útján vélte hatalma biztositását, valamint a fogva tartottak betörését. A kinaiak egy egészen más, és sokkal hatékonyabb módszert válaszottak.
Tudatosan mellőzve a brutalitást, fizikai fenyitéseket egy szofiszti…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 8 - A 731-es alakulat nyomában

A Tōkyō sötét múltja sorozatban esett már szó különböző Edo-korividámságokról, évszázadokkal ezelőtti borzalmakkal azonban vélhetően nehezebb együttérezni, mint a közelmúlt kegyetlenségeivel. A sorozat ezen következő epizódjában a XX. századba tekintünk vissza, azon belül is a 731-es alakulat (731 部隊), illetve az azokhoz köthető emlékekhez. Mindenekelőtt ildomos belőlni a kontextust: második világháború, azon belül is második sino-japán háborúban (1937–1945) járunk. Kina észak-keleti területei - nevezetesen Mandzsúria - japán fennhatóság alatt. A tartomány fővárosa, Harbin (哈尔滨), s annak Pinfang kerülete (平房区) adott helyet a 731-es alakulat működésének, melyen keresztül a japán háborús bűnök legsötétebb bugyraiba nyerhetünk némi betekintést. A Japán birodalmi hadsereg hivatalosan Járványmegelőzési és Víztisztító Osztályának (関東軍防疫給水部本部) nevezett alakulatát a Kenpentai (憲兵隊), a voltaképpeni titkosrendőrség irányitása alatt hozták létre, ám az hamarosan az Északkelet-Kinában és Oroszor…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 2 - Kozukappara vesztőhelye

Minami senju (南千住) számos jelentős történelmi esemény emlékét őrzi, talán több olyat is, amire nem szívesen szoktak volt visszaemlékezni. Ilyen példának okáért a Kozukappara vesztőhelye (小塚原刑場), mely egyike volt az Edo-kori Tōkyō három nagy kivégzőhelyének - Nishikigamori - a mai Shinagawa közelében, valamint Odawa mellett - utóbbi Hachioji külvárosában. A vesztőhelyre a Edo-korszak legsúlyosabb halálnemeinek elszenvedői - fővesztés (斬首刑), keresztre feszítés (磔), máglyán elégetés (火罪) nyertek belépőt, de itt voltak közszemlére téve a gokumon 獄門 - 'börtönkapu' a testtől megválasztott koponyák (mint Masakado fejének esete) is. A hagyományos geomanciai képzetek alapján a rontás/negatív energiák a város északkeleti sarkából érkeztek, s mivel a város ezen kerülte Edo várától (江戸城) pontosan északkeleti irányban helyezkedett el, valamennyi kelletlen de szükséges intézmény - mint a kivégzőhely, vágóhidak, vagy éppen Yoshiwara vöröslámpás negyede is ezen a területen kapott helyet. Ara…